Berzeviczy Gergely (1763. június 15. – 1822. február 23.)
255 évvel ezelőtt született (június 15.) Berzeviczy Gergely, közgazdász, földbirtokos.
A késmárki líceum elvégzését követően ügyvédi oklevelet szerzett, majd a pesti táblánál folytatott gyakorlatot. 1784-ben külföldi tanulmányútra indult Németországba. Göttingenben történelmet és államtudományt tanult, és elsajátította a statisztika és közgazdaságtan alapjait. Németországi tartózkodása alatt járt Berlinben és Magdeburgban, ahol a vízi utak építését tanulmányozta, majd Lipcsében, Drezdában és Meissenben, ahol a helyi tangazdaságokat és üzemeket tekintette meg, valamint Jénában és Weimarban is. 1785-ben folytatta tanulmányútját nyugat felé, így megfordult Frankfurtban, Párizsban, Brüsszelben és Londonban is. Miután visszatért Magyarországra, az ügyvédi pálya gondolatát elvetve állami hivatalnokként Bécsben keresett új hivatást, ám az uralkodó nem tartott igényt szolgálataira. Visszatérvén tátrai birtokára kezdetben az úrbéri viszonyokat szabályozó bizottság, majd a Helytartótanács titkára lett. Az 1787-ben kitört Habsburg–török háborúban hadbiztosként tevékenykedett, majd 1795-ig újra a Helytartótanács titkáraként dolgozott.
A központi hatalom reakciója a Martinovics-féle összeesküvésre megváltoztatta korábbi jozefinista szemléletét, aminek következtében lemondott hivataláról és visszavonult birtokára. Ettől kezdve egyre inkább az írás fele fordult.Távolmaradó mágnások követeként részt vett az 1791-es és az 1802-es országgyűlésen, ahol nagy figyelemmel szemlélte a magyar politikai, alkotmányos és gazdasági élet fontos problémáinak megoldásáról tartott vitákat. Saját véleményét és javaslatait ezekről a kérdésekről számos munkájában fejtette ki. Aktívan részt vett az evangélikus egyház életében is, 1801-től haláláig a tiszai egyházkerület felügyelője volt.
1796-ban tett útjának eredményeit, valamint az ország kereskedelmi és ipari helyzetét De
commercio et industria Hungariae című munkájában foglalta össze, amely az első magyar szerzőtől származó önálló közgazdasági szakkönyv. Műve sikeres lett, és nagy visszhangot keltett belföldön és külföldön egyaránt. Későbbi munkáiban foglalkozott a jobbágyság közjogi és gazdasági szerepével, a népességnövekedés és a gazdaság fejlődésének összefüggéseivel, valamint Magyarország és a Habsburg Birodalom világkereskedelemben elfoglalt helyével és távlataival. Fő művét, amely a De Oeconomia publico-politica címet viseli, 1819-ben fejezte be. Könyvében a korábbi munkáiban jelenlevő közgazdasági elveket, fogalmakat és gondolatokat összegezte. Először a főbb termelési ágakat tárgyalta, majd a pénzügyeket és az államháztartással kapcsolatos kérdéseket.
Újból felvetette a népesség és a gazdaság fejlődéséről vallott nézeteit, miszerint az életminőség javulásához szükséges a lakosság számának növekedése és a jobbágyság helyzetének változtatása.
commercio et industria Hungariae című munkájában foglalta össze, amely az első magyar szerzőtől származó önálló közgazdasági szakkönyv. Műve sikeres lett, és nagy visszhangot keltett belföldön és külföldön egyaránt. Későbbi munkáiban foglalkozott a jobbágyság közjogi és gazdasági szerepével, a népességnövekedés és a gazdaság fejlődésének összefüggéseivel, valamint Magyarország és a Habsburg Birodalom világkereskedelemben elfoglalt helyével és távlataival. Fő művét, amely a De Oeconomia publico-politica címet viseli, 1819-ben fejezte be. Könyvében a korábbi munkáiban jelenlevő közgazdasági elveket, fogalmakat és gondolatokat összegezte. Először a főbb termelési ágakat tárgyalta, majd a pénzügyeket és az államháztartással kapcsolatos kérdéseket.
Újból felvetette a népesség és a gazdaság fejlődéséről vallott nézeteit, miszerint az életminőség javulásához szükséges a lakosság számának növekedése és a jobbágyság helyzetének változtatása.
Tanulmányainak és kutatásainak köszönhetően aktívan tartotta a kapcsolatot korának vezető külföldi és magyar tudósaival. 1802-ben a Porosz Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották. Közgazdasági művei német és latin nyelven jelentek meg, a leíró statisztika egyik legjelentősebb magyarországi képviselője volt. Életműve meghatározó szerepet tölt be a korai magyar közgazdaságtan és statisztika irodalmában.
Főbb művei:
- De commercio et industria Hungariae. Leutschovia, 1797, Podhoránszki
- De conditione et indole rusticorum in Hungaria. Leutschovia, 1806, s n.
- De Oeconomia publico-politica. 1818–1819. (Kézirat)
- Die Karpathen in Ungern. Bécs, 1819, s. n.
- A közgazdaságról. Ford.: Gaál Jenő – Horváth László. Budapest, 2006, Aula.
Forrás: Derzsy Márk – Lencsés Ákos: Berzeviczy Gergely. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 111–112. p.
Kép forrása: Wikipédia
2018.06.15.
