Krisztics Sándor (1890–1966) könyvtáros, bibliográfus, egyetemi tanár
55 éve hunyt el Krisztics Sándor (Budapest, 1890. január 15. – Budapest, 1966. június 22.) jogász, politológus, könyvtáros, bibliográfus, egyetemi tanár
Krisztics Sándor 1911-ben bank- és biztosításügyi oklevelet szerzett a Budapesti Kereskedelmi Akadémián. 1912-ben a jogtudomány, 1913-ban pedig az államtudomány doktorává avatták a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Kiválóan beszélte az angol, a német, a francia és a latin nyelvet.
1913-ban felsőfokú könyvtári szakvizsgát tett Budapest Székesfőváros Könyvtári Szakbizottsága előtt, és Szabó Ervin hívására a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el. Itt 1917-ben II., 1918-ban I. osztályú könyvtárossá léptették elő. A Tanácsköztársaság idején bebörtönözték; előbb a soproni, majd a váci börtönben raboskodott. 1920-ban politikatudományi magántanári képesítést szerzett a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Ugyanebben az évben Apponyi Albert sajtóreferenseként részt vett a párizsi békekonferencián. 1924-től nyugdíjazásáig igazgatta az MTA fennhatósága alatt álló Magyar Szociográfiai Intézetet. 1923 és 1926 között a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán meghívott előadóként nemzetközi jogot és külpolitikát oktatott. 1926 januárjában kinevezték a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar politikai és jogbölcseleti tanszékének tanárává. 1932–1933-ban és 1942–1943-ban a JÁK dékánjává választották. 1945-től a nemzetközi jog helyettes tanári feladatait is ellátta. 1946–1947-ben betöltötte az egyetem rektori tisztét. 1949-ben felmentették állásából és nyugdíjazták. 1956-tól 1958-ig a KSH könyvtárának kézirattárosaként, majd haláláig a Belkereskedelmi Kutatóintézet tudományos munkatársaként tevékenykedett.
A két világháború között élénk tevékenységet fejtett ki Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. 1922-ben a Sociological Society vendége volt Londonban, a Magyar Nemzeti Szövetség kiküldetésében pedig Oxfordban, Milánóban és Rómában tartott előadásokat. 1923-ban Olaszországba, 1926-ban Párizsba ment tanulmányútra. 1924-ben, 1925-ben és 1928-ban Berlinben járt a békerevízió ügyében, utóbbi alkalommal részt vett a magyar–német békerevíziós munkabizottság ülésén. 1929-ben a magyarok I. világkongresszusának egyik szervezője volt. 1934-ben Angliába ment, hogy tapasztalatokat szerezzen, az azt követő évben pedig az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy előadást tartson a philadelphiai American Academy of Political and Social Science konferencián. 1937-ben a nemzetközi könyvtárügyi konferencia alkalmából ismét Franciaországban járt.
Tudományos kutatóként főleg a jogfilozófia és a politikatudomány iránt érdeklődött, de összehasonlító közjogi, közigazgatási jogi, nemzetközi jogi, külpolitikai és bibliográfiai munkássága is jelentős. 1913 és 1917 között a Közigazgatási Szemle Társadalomgazdaságtani Bibliográfia és a Városi Szemle Városügyi Bibliográfia című mellékletét, 1916-ban a The Hungarian Review, 1920-tól 1924-ig a The Hungarian Nation, 1921 és 1924 között a Les pays du Danube, 1921–1922-ben a The Balkan-Economist, 1922–1923-ban a The East-European Press-Service, 1925-ben pedig a két számot megért Magyar Község című lapot szerkesztette.
Igen értékes a szociográfia elméletében és gyakorlatában kifejtett munkássága. Az általa társadalomtudományi információs és dokumentációs irodává fejlesztett Magyar Szociográfiai Intézet élén közigazgatási, hely- és államismereti adatok nyilvántartásával és szolgáltatásával, helytörténeti és – a világnyelveken és a szomszédos országok nyelvein megjelent műveket is feldolgozó – társadalomtudományi katalógusok és bibliográfiák összeállításának irányításával foglalkozott. Az intézet községi adattárai a helytörténeti kutatás első rendű forrásai. Krisztics nevéhez fűződik 1926 és 1929 között a Magyar kormányzati bibliographia, 1926 és 1933 között a Társadalomtudományi bibliographia, 1943-ban pedig az 1941-es Magyar nemzeti bibliográfia összeállítása.
A szöveg forrása: Derzsy Márk – Rózsa Dávid: Krisztics Sándor. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 438–439. p.
A kép forrása: almanach.pte.hu
1913-ban felsőfokú könyvtári szakvizsgát tett Budapest Székesfőváros Könyvtári Szakbizottsága előtt, és Szabó Ervin hívására a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el. Itt 1917-ben II., 1918-ban I. osztályú könyvtárossá léptették elő. A Tanácsköztársaság idején bebörtönözték; előbb a soproni, majd a váci börtönben raboskodott. 1920-ban politikatudományi magántanári képesítést szerzett a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Ugyanebben az évben Apponyi Albert sajtóreferenseként részt vett a párizsi békekonferencián. 1924-től nyugdíjazásáig igazgatta az MTA fennhatósága alatt álló Magyar Szociográfiai Intézetet. 1923 és 1926 között a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán meghívott előadóként nemzetközi jogot és külpolitikát oktatott. 1926 januárjában kinevezték a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar politikai és jogbölcseleti tanszékének tanárává. 1932–1933-ban és 1942–1943-ban a JÁK dékánjává választották. 1945-től a nemzetközi jog helyettes tanári feladatait is ellátta. 1946–1947-ben betöltötte az egyetem rektori tisztét. 1949-ben felmentették állásából és nyugdíjazták. 1956-tól 1958-ig a KSH könyvtárának kézirattárosaként, majd haláláig a Belkereskedelmi Kutatóintézet tudományos munkatársaként tevékenykedett.
A két világháború között élénk tevékenységet fejtett ki Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. 1922-ben a Sociological Society vendége volt Londonban, a Magyar Nemzeti Szövetség kiküldetésében pedig Oxfordban, Milánóban és Rómában tartott előadásokat. 1923-ban Olaszországba, 1926-ban Párizsba ment tanulmányútra. 1924-ben, 1925-ben és 1928-ban Berlinben járt a békerevízió ügyében, utóbbi alkalommal részt vett a magyar–német békerevíziós munkabizottság ülésén. 1929-ben a magyarok I. világkongresszusának egyik szervezője volt. 1934-ben Angliába ment, hogy tapasztalatokat szerezzen, az azt követő évben pedig az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy előadást tartson a philadelphiai American Academy of Political and Social Science konferencián. 1937-ben a nemzetközi könyvtárügyi konferencia alkalmából ismét Franciaországban járt.
Tudományos kutatóként főleg a jogfilozófia és a politikatudomány iránt érdeklődött, de összehasonlító közjogi, közigazgatási jogi, nemzetközi jogi, külpolitikai és bibliográfiai munkássága is jelentős. 1913 és 1917 között a Közigazgatási Szemle Társadalomgazdaságtani Bibliográfia és a Városi Szemle Városügyi Bibliográfia című mellékletét, 1916-ban a The Hungarian Review, 1920-tól 1924-ig a The Hungarian Nation, 1921 és 1924 között a Les pays du Danube, 1921–1922-ben a The Balkan-Economist, 1922–1923-ban a The East-European Press-Service, 1925-ben pedig a két számot megért Magyar Község című lapot szerkesztette.
Igen értékes a szociográfia elméletében és gyakorlatában kifejtett munkássága. Az általa társadalomtudományi információs és dokumentációs irodává fejlesztett Magyar Szociográfiai Intézet élén közigazgatási, hely- és államismereti adatok nyilvántartásával és szolgáltatásával, helytörténeti és – a világnyelveken és a szomszédos országok nyelvein megjelent műveket is feldolgozó – társadalomtudományi katalógusok és bibliográfiák összeállításának irányításával foglalkozott. Az intézet községi adattárai a helytörténeti kutatás első rendű forrásai. Krisztics nevéhez fűződik 1926 és 1929 között a Magyar kormányzati bibliographia, 1926 és 1933 között a Társadalomtudományi bibliographia, 1943-ban pedig az 1941-es Magyar nemzeti bibliográfia összeállítása.
A szöveg forrása: Derzsy Márk – Rózsa Dávid: Krisztics Sándor. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 438–439. p.
A kép forrása: almanach.pte.hu
2021.06.22.
