A Fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2022.
A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2022.
Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2023.
ISSN: 2064-0307
Raktári jelzete a könyvtárban: I 001 B 6571/2022/1
A fenntartható fejlődés fogalma egyre több ember számára lehet ismerős. Lényege az, hogy a jelen igényeinek megfelelő fejlődési módok akkor tarthatók fenn teljes biztonsággal, ha a jövő nemzedék saját szükségleteinek kielégítését nem veszélyeztetik. A fenntarthatóság három fő területeként a környezetet, a társadalmat és a gazdaságot határozták meg. A most bemutatásra kerülő kiadvány színes infografikáival és részletes tanulmányaival is közelebb hozza mindennapjainkhoz a fenntartható fejlődés céljait és eddig elért eredményeit.
A fenntartható fejlődés nemzetközi indikátorrendszerének kialakulása legkésőbb 2000-re tehető, amikor az ENSZ elfogadta a milleniumi fejlesztési célokat. Az előbb említett vállalások továbbfejlesztett változatának tekinthető az Agenda 2030 tervezete, melyet az ENSZ tagállamok vezetői 2015-ben fogadtak el. Nagy újítása a milleniumi fejlesztési célok irányelveihez képest, hogy nem csak a fejlődő, hanem a fejlett országok problémáira is jelentős hangsúlyt fektet, ezen felül a környezeti problémákra vonatkozó terveket is tartalmaz. Az Agenda 2030 nem kötelező érvényű, így az egyes országok saját mérőszámaikat is meghatározhatják. A fejlett országok igényeihez való alkalmazkodás fő oka, hogy az ENSZ SDG (Sustainable Development Goals) indikátorai főleg a fejlődő országok problémáit helyezik fókuszba. Az Agenda 2030 új feltételeinek megfelelően az Európai Unió kidolgozta az SDI-rendszert (Sustainable Development Indicators), amely a fenntartható fejlődést megcélzó mutatókészlet és az ENSZ által meghatározott 17 célt is magában foglalja.
A Magyar Országgyűlés 2013. március 25-én fogadta el a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiát. Ez – szándéka szerint – az egész nemzetet összefogó, hosszú távú irányt ad az egyéni és közösségi cselekvésnek is. A Keretstratégiát úgy értelmezhetjük mint egy hosszú távú erőforrás-gazdálkodási tevékenységet, amely négy erőforrást tartalmaz: az emberi, a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrásokat. A Keretstratégia megvalósulásának nyomon követését szolgálja a kétévente összeállított előrehaladási jelentés is.
Jelen kiadvány is a fent említett Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia négy fő erőforrása szerint meghatározott fejezetre tagolódik.
A fenntartható fejlődés legfontosabb összetevőjét adják az emberi erőforrások. A megfelelő létszámú, jó egészségi állapotban lévő munkaerő, tudásával és képességeivel együtt képezi a nemzetgazdaság emberi erőforrásként kifejezhető összetevőjét.
Társadalmi erőforrások alatt a nemzet közös erkölcsi normáit és értékeit értjük, az egyének közti kapcsolatokat és bizalmat, az ennek nyomán az egyének által létrehozott intézményeket és az ezekben folytatott kulturális tevékenységet. Statisztikailag megragadható összetevője így a társadalmi erőforrások összességének a regisztrált személy és vagyon elleni bűncselekmények számossága is. Örvendetes hír, hogy a sértettek száma abszolút számban 2012-ben még 238 500 fő volt, de ez 2021-re 71 135 főre csökkent, továbbá a sértettek ezer főre vetített arányszáma 24 főről 7,3 főre csökkent, ami a növekvő közbiztonság egyik fokmérőjeként is számontartható.
A természeti erőforrások megfelelő mennyisége és minőségi állapota elengedhetetlen az emberi élet számára. A természeti erőforrások az emberek számára közvetlen és közvetett hasznokat is nyújtanak. Így élelmet biztosítanak vagy szabályozzák a klimatikus viszonyokat. Sőt, kulturális szolgáltatásainkhoz is kötődnek, tehát a természetben tett kirándulásaink a pihenést és a feltöltődést is lehetővé teszik számunkra. A természeti erőforrások állapotának egyik megfelelő mérőszámát szolgáltatja az erdősültség mértéke. Erdeink védenek a talajerózió ellen, megkötik a levegő felesleges szén-dioxid tartalmát, faanyaguk pedig fontos nyersanyag. Az erdősültség kiemelt fontosságának megfelelően kidolgozásra került a 2030-ig szóló Nemzeti Erdőstratégia, amely erdőtelepítéssel és országfásítással 27%-os erdősültségi szintet célzott meg. Az erdősültség arányának növekedése lassú folyamat; 2000-ben ez 19,2% volt, 2011-re 20,7%-ra növekedett, míg 2021-re ez az arány már 20,9%-ot is el tudott érni.
Egy vizsgált társadalom a gazdasági erőforrások bőségével arányosan képes gyarapodni. Ha a termelőeszközök technikai színvonala, az infrastruktúrák minősége, a befektetési-hitelezési intézmények megbízhatósága megfelelő, akkor az igénybe vett természeti tőke nagysága is a lehető legkisebb szintre csökkenthető, de az emberi erőforrásokat is kímélő hátteret tud biztosítani. A gazdasági erőforrások egyik fő mutatószáma a foglalkoztatási ráta. Az Európa 2020 stratégia célkitűzése szerint a 20-64 éves korcsoport foglalkoztatási arányát legalább 75%-ra kívánatos emelni minden uniós tagállamban. A célértéket Magyarország már 2017-ben elérte, és ez az érték 2019-ben tetőzött 77,6%-os foglalkoztatási aránnyal. A foglalkoztatási ráta pozitív eredményeit csak a Covid-19 járvány sajnálatos kitörése tudta visszavetni.
A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2022-es kiadása a KSH gondozásában megjelent hasonló című jelentések között a harmadik. Az alkotók szándéka szerint közérthető és 18 kulcsindikátort foglal magában. A kiadvány megtartja a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia erőforrás-szemléletű felépítését. A téma iránt érdeklődőknek bővebb, elemző formában is hozzáférhető. A kiadvány egyes fejezeteinek zárásaként listaszinten is láthatjuk három színkóddal jelölve, hogy egyes indikátorok az adott fenntartható fejlődéshez rendelt területen javulást, stagnálást vagy romlást mutatnak rövid távú (5 éves) időtartamban, vagy hosszú távú (azaz 15 éves) időtartamban mérve. A munka az ezektől eltérő időtávok pontos időtartamát adott rovathoz tartozó lábjegyzetben közli. Az elemzés 2020 óta digitális formában is megjelenik, kereshető és szűrhető. Internethozzáféréssel bárki számára szabadon hozzáférhető. A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2022 című jelentést erre linkre kattintva tekintheti meg.
„Kolostor”
A fenntartható fejlődés nemzetközi indikátorrendszerének kialakulása legkésőbb 2000-re tehető, amikor az ENSZ elfogadta a milleniumi fejlesztési célokat. Az előbb említett vállalások továbbfejlesztett változatának tekinthető az Agenda 2030 tervezete, melyet az ENSZ tagállamok vezetői 2015-ben fogadtak el. Nagy újítása a milleniumi fejlesztési célok irányelveihez képest, hogy nem csak a fejlődő, hanem a fejlett országok problémáira is jelentős hangsúlyt fektet, ezen felül a környezeti problémákra vonatkozó terveket is tartalmaz. Az Agenda 2030 nem kötelező érvényű, így az egyes országok saját mérőszámaikat is meghatározhatják. A fejlett országok igényeihez való alkalmazkodás fő oka, hogy az ENSZ SDG (Sustainable Development Goals) indikátorai főleg a fejlődő országok problémáit helyezik fókuszba. Az Agenda 2030 új feltételeinek megfelelően az Európai Unió kidolgozta az SDI-rendszert (Sustainable Development Indicators), amely a fenntartható fejlődést megcélzó mutatókészlet és az ENSZ által meghatározott 17 célt is magában foglalja.
A Magyar Országgyűlés 2013. március 25-én fogadta el a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiát. Ez – szándéka szerint – az egész nemzetet összefogó, hosszú távú irányt ad az egyéni és közösségi cselekvésnek is. A Keretstratégiát úgy értelmezhetjük mint egy hosszú távú erőforrás-gazdálkodási tevékenységet, amely négy erőforrást tartalmaz: az emberi, a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrásokat. A Keretstratégia megvalósulásának nyomon követését szolgálja a kétévente összeállított előrehaladási jelentés is.
Jelen kiadvány is a fent említett Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia négy fő erőforrása szerint meghatározott fejezetre tagolódik.
A fenntartható fejlődés legfontosabb összetevőjét adják az emberi erőforrások. A megfelelő létszámú, jó egészségi állapotban lévő munkaerő, tudásával és képességeivel együtt képezi a nemzetgazdaság emberi erőforrásként kifejezhető összetevőjét.
Társadalmi erőforrások alatt a nemzet közös erkölcsi normáit és értékeit értjük, az egyének közti kapcsolatokat és bizalmat, az ennek nyomán az egyének által létrehozott intézményeket és az ezekben folytatott kulturális tevékenységet. Statisztikailag megragadható összetevője így a társadalmi erőforrások összességének a regisztrált személy és vagyon elleni bűncselekmények számossága is. Örvendetes hír, hogy a sértettek száma abszolút számban 2012-ben még 238 500 fő volt, de ez 2021-re 71 135 főre csökkent, továbbá a sértettek ezer főre vetített arányszáma 24 főről 7,3 főre csökkent, ami a növekvő közbiztonság egyik fokmérőjeként is számontartható.
A természeti erőforrások megfelelő mennyisége és minőségi állapota elengedhetetlen az emberi élet számára. A természeti erőforrások az emberek számára közvetlen és közvetett hasznokat is nyújtanak. Így élelmet biztosítanak vagy szabályozzák a klimatikus viszonyokat. Sőt, kulturális szolgáltatásainkhoz is kötődnek, tehát a természetben tett kirándulásaink a pihenést és a feltöltődést is lehetővé teszik számunkra. A természeti erőforrások állapotának egyik megfelelő mérőszámát szolgáltatja az erdősültség mértéke. Erdeink védenek a talajerózió ellen, megkötik a levegő felesleges szén-dioxid tartalmát, faanyaguk pedig fontos nyersanyag. Az erdősültség kiemelt fontosságának megfelelően kidolgozásra került a 2030-ig szóló Nemzeti Erdőstratégia, amely erdőtelepítéssel és országfásítással 27%-os erdősültségi szintet célzott meg. Az erdősültség arányának növekedése lassú folyamat; 2000-ben ez 19,2% volt, 2011-re 20,7%-ra növekedett, míg 2021-re ez az arány már 20,9%-ot is el tudott érni.
Egy vizsgált társadalom a gazdasági erőforrások bőségével arányosan képes gyarapodni. Ha a termelőeszközök technikai színvonala, az infrastruktúrák minősége, a befektetési-hitelezési intézmények megbízhatósága megfelelő, akkor az igénybe vett természeti tőke nagysága is a lehető legkisebb szintre csökkenthető, de az emberi erőforrásokat is kímélő hátteret tud biztosítani. A gazdasági erőforrások egyik fő mutatószáma a foglalkoztatási ráta. Az Európa 2020 stratégia célkitűzése szerint a 20-64 éves korcsoport foglalkoztatási arányát legalább 75%-ra kívánatos emelni minden uniós tagállamban. A célértéket Magyarország már 2017-ben elérte, és ez az érték 2019-ben tetőzött 77,6%-os foglalkoztatási aránnyal. A foglalkoztatási ráta pozitív eredményeit csak a Covid-19 járvány sajnálatos kitörése tudta visszavetni.
A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2022-es kiadása a KSH gondozásában megjelent hasonló című jelentések között a harmadik. Az alkotók szándéka szerint közérthető és 18 kulcsindikátort foglal magában. A kiadvány megtartja a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia erőforrás-szemléletű felépítését. A téma iránt érdeklődőknek bővebb, elemző formában is hozzáférhető. A kiadvány egyes fejezeteinek zárásaként listaszinten is láthatjuk három színkóddal jelölve, hogy egyes indikátorok az adott fenntartható fejlődéshez rendelt területen javulást, stagnálást vagy romlást mutatnak rövid távú (5 éves) időtartamban, vagy hosszú távú (azaz 15 éves) időtartamban mérve. A munka az ezektől eltérő időtávok pontos időtartamát adott rovathoz tartozó lábjegyzetben közli. Az elemzés 2020 óta digitális formában is megjelenik, kereshető és szűrhető. Internethozzáféréssel bárki számára szabadon hozzáférhető. A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2022 című jelentést erre linkre kattintva tekintheti meg.
„Kolostor”
2023.09.07.
