Több fajnál, így az embernél is ismert a halálos erőszak, azonban élnek olyan fajok a földön, melyeknél ennek nincs látható jele. Egy spanyol kutatás e jelenség miértjére igyekezett választ találni.
Az ember és a főemlősök is képesek agresszív magatartást tanúsítani a fajtársaikkal szemben. Míg olyan állatok esetében, mint a bálnák vagy a denevérek, nincs ilyesmire látható bizonyítékunk.
Az emberi agresszió rendkívül komplex tulajdonság pszichológiai, szociológiai és evolúciós eredettel, mely utóbbit sokáig nem tudták a kutatók vizsgálni.
A spanyolországi Estación Experimental de Zonas Áridas kutatóinak a Nature című folyóiratban megjelent tanulmánya szerint a halálos erőszakot sokan a kultúra által meghatározott tulajdonságnak vélik, mindazonáltal az emlősöknél, így az embernél is, az agressziónak genetikai összetevője is van, magas öröklődési valószínűséggel.
A kutatók több mint négymillió haláleset adatait állították össze, 1024 emlősfajta és 600 emberi népcsoport elmúlt 50 ezer évéből, hogy megértsék az erőszak evolúcióját.
Az emlősfajták értékeit felhasználva a szerzők rekonstruálták a halálos erőszak arányát a fejlődés korai szakaszában. 0,30%-ra becsülték, ami 300 halálesetből egy gyilkosságot jelent.
Idővel ez az arány egyenletesen növekszik, mára az emberek körében a becsült arány eléri a 2%-ot, ami hatszor nagyobb az emlősök rekonstruált értékénél.
A kutatók mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi agresszió mélyen gyökerező hajlam, ami az emlősökkel együtt fejlődött.
Mark Pagel, a tanulmány recenzense kiemelte, hogy a környezet képes mérsékelni ezt az értéket. A világ gyilkossági rátája például ma egy a tízezerből, melyen érezhető a törvény, a büntetés-végrehajtás és a közvélemény hatása.
Az erőszak használatának állami monopolba vétele jelentősen visszaszorította az erőszakot az adott társadalmakban. Ami arra enged következtetni, hogy kultúra képes befolyásolni az embereknél az öröklött halálos erőszakra való hajlamot. Azt viszont ne várjuk, hogy a jelenség teljesen eltűnik majd, hiszen a génjeinkbe van kódolva.