Koszka Attila: A Vértes gombavilága 1.: tömlősgombák
Koszka Attila: A Vértes gombavilága 1.: tömlősgombák
Mór, Magánkiadás, 2020. 263 p.
Raktári jelzet: E 019165
Itt a tavasz, nyit a terasz! Bár ez a bejelentés csupán a tavasz tekintetében igaz, csészékkel azért mégis találkozhatunk, ám ennek érdekében érdemes kicsit távolabb húzódnunk a belváros kávézóitól. Ezúttal egészen a Vértesig fogunk visszavonulni, mégpedig A Vértes gombavilága című könyv első, a tömlősgombákat tárgyaló kötetének segítségével.
Azért az se keseredjen el, aki nem a Vértes kellős közepén lakik, hiszen kedvező időjárás esetén útközben is nagy eséllyel találkozhat csészegombákkal, kucsmagombákkal, papsapkagombákkal, vagy számos, a köztudatban kevésbé ismert tömlősgombával. És ezzel el is érkeztem az egyik okhoz, ami arra ösztönzött, hogy ismertessem ezt a tudományos munkát a mikológusok viszonylag szűk rétegénél némileg szélesebb körben is.
Ahogy a szerző is emlékeztet rá: a Természet a legbölcsebb tanítómester. Ám ahhoz, hogy a tanítás eljusson hozzánk, szükség van közvetítőre is. És Koszka Attila igen jól megállja a helyét a Természet tanársegédjének szerepkörében. Olyan sikeresen ötvözi a terepmunka során szerzett tapasztalatait a felhasznált szakirodalomból nyert tanulságokkal, hogy olvasás közben egészen meg lehet feledkezni arról, hogy ez tulajdonképpen elsősorban a mikológia, vagyis a “tudományos gombászat” magasabb szintjét értő és művelő olvasóknak készült mű. Az egyszerű, lényegre törő és mégis olvasmányos könyv többé-kevésbé azok számára is érthető, sőt gondolatébresztő lehet, akik még csak most ismerkednek a gombák világával. Hiszen ez a kötet nemcsak a szerző másfél évtizedes kutatása során talált gombafajok száraz felsorolása, hanem ökológiai állásfoglalás, a gombahatározás mikéntjének tömör összefoglalása és egy jól használható, praktikus, fotókkal gazdagon ellátott határozókönyv is, amely alapos indokkal kaphatja meg a hiánypótló jelzőt.
Nem ismerek olyan magyar nyelvű kiadványt, amelyben egyaránt szerepel a gombák határozásához szükséges makro- és mikrobélyegek típusainak összefoglalása, az élőhelyek bemutatása, a tárgyalt gombafajok részletes ismertetése, ráadásul mindez rengeteg, kitűnő minőségű fotó kíséretében.
Most szeretném az „amatőr” gombaismerők figyelmét felhívni arra, hogy itt végre egymás mellett szerepel az osztrák csészegomba és a piros csészegomba, mindkettő termőtestéről és mikroszkópos ismertetőjegyeiről remek fényképekkel, amelyeken jól láthatók a különbségeik. Már nem kell megelégedni azzal, hogy erdei sétánk során, úgy másfél méteres távolságról, lehetőleg a legértelmesebb ábrázatunkkal kijelentsük kevésbé tájékozott barátainknak, hogy az a piros korong a fadarabon minden bizonnyal egy osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca) – hiszen ez a gyakoribb –, hanem arra is vehetjük a bátorságot, hogy közelebbről megvizsgáljuk a talált élőlényt, hátha mégis inkább a piros csészegombával (Sarcoscypha coccinea) találkoztunk. Azért nem árt, ha mindig tartunk magunknál egy mikroszkópot.
Ennyi dicséret már-már kezd gyanússá válni, ezért – nehéz szívvel ugyan – egy negatívumot is megemlítek. Jobb lett volna, ha nagyobb, A4-es formátumban jelenik meg ez a könyv, akkor a szöveg is könnyebben olvasható lenne, és a képeken még több részletet fel lehetne fedezni. Mivel kis példányszámú kiadványról van szó, a méret megnövelése nyilván magasabb előállítási költséggel, ezáltal magasabb eladási árral is járt volna. Azt pedig, lássuk be, elég barátságtalan dolog. Egyébként a kisebb méret lehetővé teszi, hogy ez az igazán szép kivitelezésű nyomtatvány beilleszkedjen a könyvespolcomra a többi gombás könyvem közé, hogy bármikor fellapozhassam, ha szükségem van rá. A figyelmes olvasó pedig épp az imént lehetett tanúja annak, hogyan válik egy negatívum pozitívummá.
Nagyon sokat vártam ennek a könyvnek a megjelenésére, és most végre megbizonyosodhattam afelől, hogy érdemes volt. Azért titkon azt remélem, hogy a Vértes bazídiumos gombáit ismertető részre nem kell újabb éveket várnom. Habár, ha jobban belegondolok, ez az első, „csak” tömlősgombákkal foglalkozó kötet is egy egész életre elegendő tudásanyaggal ellát a gombahatározás terén.
A könyvtárban itt található.
Azért az se keseredjen el, aki nem a Vértes kellős közepén lakik, hiszen kedvező időjárás esetén útközben is nagy eséllyel találkozhat csészegombákkal, kucsmagombákkal, papsapkagombákkal, vagy számos, a köztudatban kevésbé ismert tömlősgombával. És ezzel el is érkeztem az egyik okhoz, ami arra ösztönzött, hogy ismertessem ezt a tudományos munkát a mikológusok viszonylag szűk rétegénél némileg szélesebb körben is.
Ahogy a szerző is emlékeztet rá: a Természet a legbölcsebb tanítómester. Ám ahhoz, hogy a tanítás eljusson hozzánk, szükség van közvetítőre is. És Koszka Attila igen jól megállja a helyét a Természet tanársegédjének szerepkörében. Olyan sikeresen ötvözi a terepmunka során szerzett tapasztalatait a felhasznált szakirodalomból nyert tanulságokkal, hogy olvasás közben egészen meg lehet feledkezni arról, hogy ez tulajdonképpen elsősorban a mikológia, vagyis a “tudományos gombászat” magasabb szintjét értő és művelő olvasóknak készült mű. Az egyszerű, lényegre törő és mégis olvasmányos könyv többé-kevésbé azok számára is érthető, sőt gondolatébresztő lehet, akik még csak most ismerkednek a gombák világával. Hiszen ez a kötet nemcsak a szerző másfél évtizedes kutatása során talált gombafajok száraz felsorolása, hanem ökológiai állásfoglalás, a gombahatározás mikéntjének tömör összefoglalása és egy jól használható, praktikus, fotókkal gazdagon ellátott határozókönyv is, amely alapos indokkal kaphatja meg a hiánypótló jelzőt.
Nem ismerek olyan magyar nyelvű kiadványt, amelyben egyaránt szerepel a gombák határozásához szükséges makro- és mikrobélyegek típusainak összefoglalása, az élőhelyek bemutatása, a tárgyalt gombafajok részletes ismertetése, ráadásul mindez rengeteg, kitűnő minőségű fotó kíséretében.
Most szeretném az „amatőr” gombaismerők figyelmét felhívni arra, hogy itt végre egymás mellett szerepel az osztrák csészegomba és a piros csészegomba, mindkettő termőtestéről és mikroszkópos ismertetőjegyeiről remek fényképekkel, amelyeken jól láthatók a különbségeik. Már nem kell megelégedni azzal, hogy erdei sétánk során, úgy másfél méteres távolságról, lehetőleg a legértelmesebb ábrázatunkkal kijelentsük kevésbé tájékozott barátainknak, hogy az a piros korong a fadarabon minden bizonnyal egy osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca) – hiszen ez a gyakoribb –, hanem arra is vehetjük a bátorságot, hogy közelebbről megvizsgáljuk a talált élőlényt, hátha mégis inkább a piros csészegombával (Sarcoscypha coccinea) találkoztunk. Azért nem árt, ha mindig tartunk magunknál egy mikroszkópot.
Ennyi dicséret már-már kezd gyanússá válni, ezért – nehéz szívvel ugyan – egy negatívumot is megemlítek. Jobb lett volna, ha nagyobb, A4-es formátumban jelenik meg ez a könyv, akkor a szöveg is könnyebben olvasható lenne, és a képeken még több részletet fel lehetne fedezni. Mivel kis példányszámú kiadványról van szó, a méret megnövelése nyilván magasabb előállítási költséggel, ezáltal magasabb eladási árral is járt volna. Azt pedig, lássuk be, elég barátságtalan dolog. Egyébként a kisebb méret lehetővé teszi, hogy ez az igazán szép kivitelezésű nyomtatvány beilleszkedjen a könyvespolcomra a többi gombás könyvem közé, hogy bármikor fellapozhassam, ha szükségem van rá. A figyelmes olvasó pedig épp az imént lehetett tanúja annak, hogyan válik egy negatívum pozitívummá.
Nagyon sokat vártam ennek a könyvnek a megjelenésére, és most végre megbizonyosodhattam afelől, hogy érdemes volt. Azért titkon azt remélem, hogy a Vértes bazídiumos gombáit ismertető részre nem kell újabb éveket várnom. Habár, ha jobban belegondolok, ez az első, „csak” tömlősgombákkal foglalkozó kötet is egy egész életre elegendő tudásanyaggal ellát a gombahatározás terén.
A könyvtárban itt található.
2021.03.22.
