200 éve hunyt el Verseghy Ferenc (1757–1822) költő, polihisztor, műfordító, nyelvész, zeneszerző
Jozefinista hitszónok, majd Jenő (Eugenius) néven belépett a pálos szerzetesrendbe. 1781. április 22-én pappá szentelték. 1793-ban világias életmódja és felvilágosult, egyházellenes írásai miatt zárdafogságban tartották Nagyszombaton. Onnét kiszabadulva Pesten a Martinovics-mozgalomhoz csatlakozott. A francia forradalmi indulót, a Marseillaise-t elsőként fordította le. Őt is elfogták, halálra ítélték, végül kilenc évig tartó börtönbüntetés után szabadult ki. Ezt követően József nádor magyar nyelvtanítója lett.
1787-ben jelentek meg első versei a Magyar Musában. 1789-től a kassai Magyar Museumnak és a komáromi Mindenes Gyűjteménynek, később pedig a Hazai és Külföldi Tudósításoknak is dolgozott. Sokoldalú író volt, esztéta, számos polgárias szemléletű verses elbeszélést írt. Nyelvtudományi kérdések is foglalkoztatták: a helyesírás, a nyelvhasonulás és a nyelvjárások problémái. A helyesírás alapkérdéseiben vele és híveivel, az ún. jottistákkal éles harcot folytatott a szóelemző módszert követő Révai Miklós.
A nyelvészeti és irodalmi munkája mellett jelentős még a zenei munkássága: kiváló énekes volt, és ő volt az első névvel is ismert magyar hárfaművész. Német dalokra írt magyar szöveget és maga is komponált dalokat németes stílusban, egyes dalaiban azonban verbunkos és népzenei elemek is felfedezhetők. Kezdeményezése nyomán indult meg a magyar műdalirodalom, emellett zenei értekezéseket is írt. Az irodalmi életből kirekesztve halt meg.
Szülővárosában, Szolnokon nevét viseli a volt ferences rendi gimnázium (Verseghy Ferenc Gimnázium) és a városi könyvtár (Verseghy Ferenc Könyvtár és Művelődési Intézet).
A szöveg forrásai: hu.wikipedia.org; Magyar Életrajzi Lexikon 2. köt., L-Z (1982), p. 989–990.
