Schwartner Márton (1759. március 1. – 1823. augusztus 15.)
260 éve ezen a napon született Schwartner Márton statisztikus, történész, egyetemi tanár.
A késmárki, a pozsonyi és a soproni líceumokban tanult, majd a göttingeni egyetemen történelmet hallgatott, ahol megismerkedett a történelem segédtudományaival és a statisztikával is. 1771-től 1774-ig Prónay László báró gyermekeinél nevelősködött, majd gimnáziumi tanár volt Késmárkon és Sopronban, ahol történelmet, statisztikát és diplomatikát oktatott. 1788-ban elnyerte a KMTE diplomatika tanszékét, amivel egyidejűleg az egyetemi könyvtár őre, majd 1818 és 1823 között megbízott igazgatója volt. A KMTE-n az oklevéltan, valamint a címer- és pecséttan tanszékének alapítója volt. 1798-ban, Pesten megjelent főművében (Statistik des Königreichs Ungern: ein Versuch) a Habsburg-birodalom részét képező Magyarország állapotát kívánta feltárni. A hatalmas mennyiségű adatkincs összegyűjtését – hivatalos statisztikai szolgálat hiányában – maga végezte el.
Az ország népességi és gazdasági viszonyainak feltáráshoz felhasználta az 1784 és 1787 között végzett népszámlálások eredményeit, amelyek alapján megkísérelte kiszámolni az ország népességét, népsűrűségét, valamint a népességszám várható alakulását a jövőben; bemutatta a mezőgazdaságot, az ipart, a kereskedelmet, az erdőgazdálkodást és a bányászatot, ismertette az ország politikai berendezkedését, a közigazgatást és a kormányzatot.
Munkája 1809–1811-ben újra megjelent két kötetben, javított, bővített kiadásban. A számadatokat szöveges leírásokba illesztve közölte, néhány személtető statisztikai táblázattal kiegészítve. Következetes leírást adott az ország földrajzi fekvéséről, határairól, termőföldjeiről, hegyeiről, vizeiről, éghajlatáról, valamint népességéről, a népsűrűségről, a lakosság nyelvek, felekezetek szerinti megoszlásáról. Egyúttal helyzetképet adott a növénytermelésről, az állatállományról, az ásványi kincsekről, a kézművesiparról, a gyárak, manufaktúrák jellemzőiről, a kereskedelemről, az ország kereskedelmi kiviteléről és behozataláról. Az adatsorokra alapozva történetileg is értékelte a jelenségek összefüggéseit. Az újabb kiadásba beleépítette az 1802 és 1805 között végzett népszámlálások, valamint Erdély tekintetében az 1802. évi keresztelések, élveszületések, házasságok és halálozások adatait is.
Felismerte, hogy az alkalmazott statisztika mellett szükséges annak elméleti alapjait is kidolgozni. Munkáiban meghatározta a statisztika fogalmát, tárgyát, ismertette az alapvető módszereket, a statisztika lehetséges forrásait, valamint azok összefüggéseit más tudományterületekkel. Bemutatta korának gazdasági, politikai és társadalmi viszonyait is. A római katolikus, a görög katolikus, a görögkeleti és az evangélikus egyház híveiről, a papságról, az iskolákról és a tanárokról, valamint a nemesekről, kereskedőkről, gyárosokról, kézművesekről, parasztokról, továbbá a koldusokról közölt adatai forrásértékűek. Bemutatta a művelődés intézményeit, a rendőrség működését, ismertette az alkalmazott súly- és mértékrendszert.
1808-ban nemesi címet kapott. Tizenkétezer kötetes könyvtárát egy tizenötezer forintos alapítvánnyal együtt a késmárki líceumra hagyta. További tizenötezer forintot adományozott a késmárki szegény leányok kiházasítására.
Forrás: Derzsy Márk – Nádudvari Zoltán – Ternovácz Bálint: Schwartner Márton. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 624–625. p.
Az ország népességi és gazdasági viszonyainak feltáráshoz felhasználta az 1784 és 1787 között végzett népszámlálások eredményeit, amelyek alapján megkísérelte kiszámolni az ország népességét, népsűrűségét, valamint a népességszám várható alakulását a jövőben; bemutatta a mezőgazdaságot, az ipart, a kereskedelmet, az erdőgazdálkodást és a bányászatot, ismertette az ország politikai berendezkedését, a közigazgatást és a kormányzatot.
Munkája 1809–1811-ben újra megjelent két kötetben, javított, bővített kiadásban. A számadatokat szöveges leírásokba illesztve közölte, néhány személtető statisztikai táblázattal kiegészítve. Következetes leírást adott az ország földrajzi fekvéséről, határairól, termőföldjeiről, hegyeiről, vizeiről, éghajlatáról, valamint népességéről, a népsűrűségről, a lakosság nyelvek, felekezetek szerinti megoszlásáról. Egyúttal helyzetképet adott a növénytermelésről, az állatállományról, az ásványi kincsekről, a kézművesiparról, a gyárak, manufaktúrák jellemzőiről, a kereskedelemről, az ország kereskedelmi kiviteléről és behozataláról. Az adatsorokra alapozva történetileg is értékelte a jelenségek összefüggéseit. Az újabb kiadásba beleépítette az 1802 és 1805 között végzett népszámlálások, valamint Erdély tekintetében az 1802. évi keresztelések, élveszületések, házasságok és halálozások adatait is.
Felismerte, hogy az alkalmazott statisztika mellett szükséges annak elméleti alapjait is kidolgozni. Munkáiban meghatározta a statisztika fogalmát, tárgyát, ismertette az alapvető módszereket, a statisztika lehetséges forrásait, valamint azok összefüggéseit más tudományterületekkel. Bemutatta korának gazdasági, politikai és társadalmi viszonyait is. A római katolikus, a görög katolikus, a görögkeleti és az evangélikus egyház híveiről, a papságról, az iskolákról és a tanárokról, valamint a nemesekről, kereskedőkről, gyárosokról, kézművesekről, parasztokról, továbbá a koldusokról közölt adatai forrásértékűek. Bemutatta a művelődés intézményeit, a rendőrség működését, ismertette az alkalmazott súly- és mértékrendszert.
1808-ban nemesi címet kapott. Tizenkétezer kötetes könyvtárát egy tizenötezer forintos alapítvánnyal együtt a késmárki líceumra hagyta. További tizenötezer forintot adományozott a késmárki szegény leányok kiházasítására.
Forrás: Derzsy Márk – Nádudvari Zoltán – Ternovácz Bálint: Schwartner Márton. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 624–625. p.
2019.03.01.
