Vizaknai Antal (1863. december 3. – 1911. november 29.)
155 évvel ezelőtt (december 3.) született Vizaknai Antal statisztikus, a Központi Statisztikai Hivatal aligazgatója, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Vizneker Antal néven született, a Vizaknai nevet 1897-ben vette fel. A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerzett jogi oklevelet 1886-ban és tett államtudományi szigorlatot 1887-ben.
Tanára, Láng Lajos biztatására ekkor jelentkezett a Központi Statisztikai Hivatalba, ahol 1889-ben letette a statisztikai szakvizsgát. 1901-ben a hivatal aligazgatójává, 1906-ban miniszteri tanácsossá léptették elő. Részt vett az Országos Községi Törzskönyvbizottság és a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem államtudományi államvizsgabizottságának munkájában. Az Magyar Közgazdasági Társaságon belül 1895-ben megalakult Statisztikai Szakosztály első titkára volt. 1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, székfoglalóját Az 1910 végén tartandó magyar népszámlálás címmel adta elő. Ugyanebben az évben az International Statistical Institute-nak (Nemzetközi Statisztikai Intézet) is tagja lett.
Jelentős szerepet játszott az 1897-es statisztikai törvény előkészítésében. Behatóan foglalkozott a népszámlálások, közelebbről a nemzetiségi adatfelvétel módszertani kérdéseivel. 1886-ban született szigorlati értekezésében a magyarországi nemzetiségek létszámadatait ismertette az 1851-es, az 1870-es és az 1881-es népszámlálás alapján. Különösen kitüntette magát az 1890-es népszámlálás foglalkozásstatisztikai adatainak feldolgozásában, és – nemzetközi szinten is – elsőként használta fel a cenzus anyagát az ipari vállalatok számának és gazdasági jelentőségének mérésére, amivel megvetette a vállalati statisztika módszertanának alapjait. Irányította az 1900-as és az 1910-es népszámlálás előkészítését és szervezését. Részt vett a népmozgalmi statisztika reformjában: elsőként javasolta a halálozási statisztikai lap adatainak felhasználását a házassági termékenység mérésének céljára, és a halálokok vizsgálatának pontosabbá tétele érdekében bevonta az orvosokat a népmozgalmi statisztika adatszolgáltatóinak körébe. Az ő nevéhez fűződik a helynevek törzskönyvezésének kezdeményezése és a választójogi reformot megalapozó 1904-es statisztikai adatfelvétel megszervezése.
Buday László értékelése szerint Vizaknai reformmunkásnak született, akinek „mindig tevékeny gondolatvilágában egymást kergették az új ötletek”, s páratlan statisztikai érzékkel és virtuóz technikával dolgozta fel a begyűjtött adatokat.
Kovács Alajos szintén az eszét „folyton reformokon törő”, nagy szervez_ként emlékezett meg róla, akinek munkássága nyomán „alig van ága a statisztikának, […] amelynek mai szervezetén az ő kezenyoma ne látszanék”. Pogány Frigyes a „legvérbelibb magyar statisztikusként”, Laky Dezső a hivatal „csendes, szerény, halkszavú bölcseként” jellemezte. Szülőháza falán az MST 1928-ban emléktáblát avatott.
Hamvait 1968-ban a pécsi köztemető díszsírhelyébe helyezték át.
Tanára, Láng Lajos biztatására ekkor jelentkezett a Központi Statisztikai Hivatalba, ahol 1889-ben letette a statisztikai szakvizsgát. 1901-ben a hivatal aligazgatójává, 1906-ban miniszteri tanácsossá léptették elő. Részt vett az Országos Községi Törzskönyvbizottság és a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem államtudományi államvizsgabizottságának munkájában. Az Magyar Közgazdasági Társaságon belül 1895-ben megalakult Statisztikai Szakosztály első titkára volt. 1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, székfoglalóját Az 1910 végén tartandó magyar népszámlálás címmel adta elő. Ugyanebben az évben az International Statistical Institute-nak (Nemzetközi Statisztikai Intézet) is tagja lett.
Jelentős szerepet játszott az 1897-es statisztikai törvény előkészítésében. Behatóan foglalkozott a népszámlálások, közelebbről a nemzetiségi adatfelvétel módszertani kérdéseivel. 1886-ban született szigorlati értekezésében a magyarországi nemzetiségek létszámadatait ismertette az 1851-es, az 1870-es és az 1881-es népszámlálás alapján. Különösen kitüntette magát az 1890-es népszámlálás foglalkozásstatisztikai adatainak feldolgozásában, és – nemzetközi szinten is – elsőként használta fel a cenzus anyagát az ipari vállalatok számának és gazdasági jelentőségének mérésére, amivel megvetette a vállalati statisztika módszertanának alapjait. Irányította az 1900-as és az 1910-es népszámlálás előkészítését és szervezését. Részt vett a népmozgalmi statisztika reformjában: elsőként javasolta a halálozási statisztikai lap adatainak felhasználását a házassági termékenység mérésének céljára, és a halálokok vizsgálatának pontosabbá tétele érdekében bevonta az orvosokat a népmozgalmi statisztika adatszolgáltatóinak körébe. Az ő nevéhez fűződik a helynevek törzskönyvezésének kezdeményezése és a választójogi reformot megalapozó 1904-es statisztikai adatfelvétel megszervezése.
Buday László értékelése szerint Vizaknai reformmunkásnak született, akinek „mindig tevékeny gondolatvilágában egymást kergették az új ötletek”, s páratlan statisztikai érzékkel és virtuóz technikával dolgozta fel a begyűjtött adatokat.
Kovács Alajos szintén az eszét „folyton reformokon törő”, nagy szervez_ként emlékezett meg róla, akinek munkássága nyomán „alig van ága a statisztikának, […] amelynek mai szervezetén az ő kezenyoma ne látszanék”. Pogány Frigyes a „legvérbelibb magyar statisztikusként”, Laky Dezső a hivatal „csendes, szerény, halkszavú bölcseként” jellemezte. Szülőháza falán az MST 1928-ban emléktáblát avatott.
Hamvait 1968-ban a pécsi köztemető díszsírhelyébe helyezték át.
Forrás: Rózsa Dávid: Vizaknai Antal. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 744 – 745. p.
2018.12.03.
Címkék
Eseménynaptár
