A Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, esszéíró első költeménye 1937-ben jelent meg Az Újság Pogány zsoltárolás – József Attila halálára címmel. Egy év múlva látott napvilágot A kor ellen című verseskötete. Fiatalon a Nyugat költői közé tartozott. A Skót balladák című fordításkötete 1943-ban az Officina Kiadó gondozásában jelent meg. Nagy hatással volt rá a francia szürrealizmus. 1958-ban az ő szerkesztésében és előszavával került nyomtatásba a Francia költők antológiája és Rimbaud teljes életművének első magyar kiadása. Alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (1992) és a Digitális Irodalmi Akadémiának (1998). Az ő kezdeményezésére ünnepeljük 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján, a Magyar Költészet Napját.
Még csak próbálja. Tartja még az ág.
De érzi már, ahogy lassan leválik.
Mellette még zölden rezdül a másik
(de azt is már rozsda lyuggatta át).
A szárvégen még megtapad az ágvég,
kapaszkodik a konvexbe a konkáv,
de egymásból egymást mégis kibontják,
hogy betelljen egy rajtuk túli szándék.
Már visszavonja magát közülük
a nedv, amitől forrt s bomolt a rügy.
De holt-e a levél, míg a fa él?
(Ki kérdi ezt? S választ? Kitől kivánnál?)
Megborzong. Könnyedén. És most levált. Már
sodorja is (talán feléd) a szél.