Bene Lajos (1903. november 20. –1977. október 6.)

1925-ben a Magyar Királyi József Műegyetemen gépészmérnöki, 1926-ban közgazdasági mérnöki, 1928-ban közgazda-sági doktori oklevelet szerzett. Anyanyelvi szinten tudott németül, megtanult franciául és angolul is. 1926-tól 1929 elejéig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott, és ellátta az Országos Gazdaságstatisztikai és Konjunk-túrakutató Bizottság titkári feladatait is. 1929 februárjában lépett a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal szolgálatába. 1945 és 1950 között a hivatal vezetője volt.

 

1950-től 1964-ben történt nyugdíjazásáig a Központi Statisztikai Hivatal tudományos munkatársa volt, de tanácsadóként tovább dolgozott a hivatalban. Az Magyar Statisztikai Társaság tagja, egy időben titkára volt. Tagjai közé fogadta a Szent István Akadémia is. Megalakulásától tagja volt az Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának, vezetője a módszertani albizottságnak. Fő érdeklődési területe az összeírások technikája, a népesedésstatisztika és a gazdaságstatisztika volt. Foglalkozott a demográfiai elemzések matematikai vonatkozásaival és a népszámlálás elvi kérdéseivel. Új módszereket vezetett be a népesség területi alakulásának vizsgálatára, a népesség súlypontjának meghatározására 1927–1928-ban több cikket írt a Statisztikai Szemlébe a hazai ipar különféle ágairól. 

 

Számos dolgozatot készített Budapest népességéről. Az 1925 végén végrehajtott, népszámlálási jel-legű fővárosi összeírás eredményei alapján készítette el és jelentette meg a társadalom és a gazdaság szempontjából rendkívül fontos foglalkozási csoportokat vizsgálva előbb a budapesti iparosokról, majd a budapesti kereskedőkről szóló nagy tanulmányait. Néhány évvel később Magyarországon elsőként vizsgálta és ismertette a mérnökök gazdasági és szociális helyzetét. Szerkesztője volt az Országos Gazdaság-statisztikai és Konjunktúrakutató Bizottság Közleményeinek. Háztartás-statisztikai, településtipológiai, vándorlástani és történeti statisztikai munkákban is részt vett. Közreműködője volt a Bevezetés a demográfiába című, 1964-ben megjelent kötetnek. Több vonakozásban foglalkozott a mintavételes felvételek kérdésével, előbb az 1960-as évtizedben a népszámlálással, majd az 1970-es évek elején a készülő Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer mintakialakításával kapcsolatban.