Szabó Béla (1883. szeptember 26. – 1960. január 8.)

Hódmezővásárhelyi református család sarja, Szabó Lajos tanító és Kardos Anna fia volt. A helyi főgimnáziumban érettségizett 1902-ben. Az FJTE-n szerzett államtudományi doktori címet 1908-ban. Az I. világháborúban 1915 és 1918 között katonai szolgálatot teljesített. Megkapta a Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal kitüntetést és a Károly-csapatkeresztet.
1908-ban, ideiglenes alkalmazottként lett a KSH munkatársa. A statisztikai alapvizsgát 1910-ben, a szakvizsgát 1911-ben tette le. 1910-től gyakornokként, 1912-től miniszteri segédfogalmazóként, 1918-tól fogalmazóként, 1919-től miniszteri titkárként, 1922-től osztálytanácsosként működött. 1925-ben az MST tagjává választották. 1936-ban miniszteri tanácsosi címet kapott. A következő években a KSH könyvtárának vezetése is rá hárult. 1940–1941 folyamán az Országos Közellátási Hivatalban tevékenykedett; itteni munkájáért kormányzói elismerésben részesült. 1942. június 30-án kinevezték a KSH alelnökévé. E minőségében – a világháborús körülmények között szükséges átszervezés eredményeként – a megállapított munkarend ellenőrzéséért, az ideiglenes munkaerők felvételéért, elbocsátásáért és díjazásáért, az otthoni és a rendkívüli munkák díjazásáért, a dologi kiadások és az anyagbeszerzések felülvizsgálatáért, az anyagkezelési számadások ellenőrzéséért és a hivatal épületei karbantartásának felügyeletéért felelt. 1944. június 30-án nyugdíjba vonult. Harmincöt éven át kifejtett szolgálatáért miniszteri osztályfőnöki címet kapott a kormányzótól.

Pályája kezdetén választási statisztikával foglalkozott, és az árstatisztikai munkák vezetőjeként is kitűnt, de elsősorban a bűnügyi statisztika szakértőjének számított. Néhány egészségügyi témájú cikke is megjelent; MST-beli székfoglalóját a nemi betegségek statisztikájának szentelte.