Berkovits Györgyre és Philip Rothra emlékezünk

Berkovits György
1959–1964 között az ELTE TTK biológia–földrajz szakos hallgatója volt. 1964-ben középiskolai oktatóként kezdte pályáját, majd 1965–1969 között az egri Népújság újságírója volt. 1969–1973 között a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. 1972–1975 között az ELTE BTK szociológia szakán tanult. 1973-ban a Valóság munkatársa, 1975–1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatszerkesztője volt; 1983-ban a folyóiratot betiltották. 1979-ben a VÁTI-nál (Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet) alkalmazták lakás- és településszociológusként. 1981-ben a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője volt. 1984–1988 között a Pallas Lapkiadónál sajtószociológusként tevékenykedett. 1989–1991 között a Fotó olvasószerkesztője, 1993–1996 között a Budapesti Negyed alapító szerkesztője volt. 1995–1997 között, valamint 2003-tól szabadúszó volt. 1997–2003 között a BUKSZ szerkesztőjeként dolgozott. 

Philip Roth
Legismertebb művei az 1959-es Isten veled, Columbus, az 1969-ben megjelent A Portnoy-kór és az 1990-es évek végén írott „amerikai trilógiája”, amelynek első kötetével, az Amerikai pasztorállal (1997) Pulitzer-díjat is nyert.
Roth Weequahicben, Newark egyik kerületében nőtt föl. A Chicagói Egyetemen angol irodalomból szerzett MA fokozatú diplomát (1955). Ezek után kreatív írást tanított az Iowai Egyetemen és a Princeton Egyetemen. Később a Pennsylvaniai Egyetemen oktatott összehasonlító irodalmat 1992-es nyugdíjba vonulásáig. Első könyvének 1959-es megjelenése előtt rövidprózát és bírálatokat közölt különböző folyóiratokban. Az 1970-es évek során Roth különböző műfajokkal kísérletezett, a politikai szatírától kezdve – mint amilyen A mi bandánk című pamfletje – a kafkai fikcióig. Az évtized végére mindazonáltal megalkotta írói alteregója, Nathan Zuckerman alakját. 1979 és 1986 között keletkezett regényeinek, majd később az „amerikai trilógiának” is, Zuckerman a főszereplője vagy a narrátora lett. Műveinek egyes szakértői Roth írói aranykorát a Shylock-hadművelet című regényének megjelenésétől (1993) számítják. Roth a Sabbath színháza című regényében az öregedő és kegyvesztetté vált egykori színházi ember, Mickey Sabbath személyében eddigi legkéjsóvárabb szereplőjét alkotta meg. Az „amerikai trilógia” első részében, az Amerikai pasztorál című regényének főhőse, Swede Levov ezzel tökéletes ellentétben egy erényes newarki sztársportoló, akinek élete akkor torkollik tragédiába, amikor kamaszlánya az 1960-as években terroristává válik. A trilógia második kötete, a Kommunistához mentem feleségül a mccarthyzmus idején játszódik, a harmadik kötet, A szégyenfolt pedig az 1990-es évek Amerikájának kisebbségpolitikáját veszi górcső alá.
Roth magánéletének eseményei időnként a média kereszttüzébe kerültek. Álvallomásos regénye, A Shylock-hadművelet alapján sokan arra következtettek, hogy Roth az 1980-as évek végén idegösszeomlást szenvedett. 1990-ben feleségül vette Claire Bloom angol színésznőt, akivel már hosszú ideje együtt élt. 2006-os Akárki című regénye, amelyben a betegségről, a vágyakozásról és a halálról elmélkedik. Szellem el című regénye, amelynek elbeszélője újra Nathan Zuckerman, 2007 októberében jelent meg. Utolsó regénye Nemezis címmel jelent meg 2010-ben, szörnyű járvány tombol Newarkban, a New York közelében fekvő város fojtogató hőségében, életre szóló fogyatékossággal, bénulással, halállal fenyegetve a város gyerekeit. Ezzel a tragikus témával foglalkozik Roth szívbe markoló regénye: 1944 nyarának gyermekbénulás-járványával és azzal, hogy az miként hatott egy szoros, családcentrikus zsidó közösségre.