Papp Adrienn: Török fürdők régészeti emlékei Magyarországon

Itt a nyár, sokan vágyunk egy kis pancsolásra! Megtehetjük ezt akár egy török fürdőben is. Papp Adrienn gazdagon illusztrált könyve nemcsak a török fürdők világába kalauzolja az olvasót, hanem az oszmán építészet egyéb alkotásairól (dzsámi, türbe, szeráj stb.) is rövid tájékoztatást ad. 

 

A magyarországi fürdőkultúra egyik jellegzetes eleme a török fürdő. Ezek az épületek a testi felfrissülés mellett egy korszak, egy kultúra emlékei is, amelyek különleges helyet képviselnek a hazai régészeti anyagban. A kötet szerkezetére jellemző, hogy igen jól elkülönített fejezetekből áll. Először általános jellemzést kapunk a török fürdőkről; megtudhatjuk, mi a különbség a gőzfürdők, a közfürdők és az ikerfürdők között. Majd a szerző beavat, hogyan is használták ezt a fürdőtípust, amely a hódoltság időszakában elsősorban a tisztálkodás helyszínéül szolgált. És ha már bent vagyunk az épületben, akkor nézzük egy kicsit körül, milyen helyiségekre tagolható egy fürdő: az előcsarnokon keresztül a langyos helyiségek át a forró helyiségig bejárhatjuk az egész teret a könyv segítségével. 

 

A mű utolsó előtti fejezete a fürdők kutatásának történetére fókuszál. A témával több szakterület is foglalkozik; az építészek, a régészek, a történészek és a művészettörténészek közös munkájának eredménye az a tudásbázis, amelyet ma a török fürdőkről tudunk. Az utolsó nagyobb egységben a hazai építészeti emlékeket veszi sorra a szerző, mindegyikről részletes leírást adva a régészeti kutatások eszközeivel, a feltárások során készült dokumentáció segítségével. Olvashatunk a ma is működő fürdőkről, a látogatható és korlátozottan látogatható fürdőromokról, a feltárt, de visszatakart épületekről. 

 

A végére egy kis statisztika a török fürdőkről. Az írásos emlékek arról mesélnek, hogy Magyarország területén legalább negyvenhat fürdő állt. Tárgyi valóságában csak tizenhat épület maradt az utókorra. Ezekről a fürdőkről részletes leírást kapunk a könyvben. Az írott források huszonkilenc településen neveznek meg ilyen létesítményt. A legtöbb helyen csak egy fürdő működött, azonban néhány nagyobb város több tisztálkodásra alkalmas épülettel is büszkélkedhetett: Buda hét, Eger, Esztergom, Székesfehérvár, Pest és Pécs két-három fürdővel. Budán hat közfürdő várta vendégeit, ebből négy (a mai Császár, Király, Rác és Rudas fürdő) termálfürdő volt, kettő pedig gőzfürdő. A budai pasák Várhegyen álló palotájában pedig egy magánfürdőben lehetett felfrissülni.

 

A könyvtárban itt található.