Gorove István (1819. augusztus 20. – 1881. május 31.)
200 évvel ezelőtt ezen a napon született Gorove István, közgazdász, politikus, földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, közmunka- és közlekedésügyi miniszter, az MTA tiszteleti tagja.
1839–40-ben Pozsonyban az országgyűlési ifjúság egyik vezéréül ismerte el. 1843-ban Temes megyébe költözött, ahol az apjától örökölt gazdaság felügyelete és rendezése mellett nagy szorgalommal tanulmányozta a nemzetgazdasági tudományokat, és ennek eredményeit megyei szónoklatokban és hírlapi cikkekben is bemutatta. Temes vármegyében már 1843–44-ben országgyűlési követté jelölték, a konzervatív párt győzelme miatt azonban az országgyűlésbe nem juthatott be. Ekkor csatlakozott a liberális ellenzékhez, 1846-ban pedig az országos Védegylet Kossuth Lajos helyébe igazgatójává választotta. A világosi fegyverletétel után Törökországba, majd Párizsba menekült. 1852-ben távollétében halálra ítélték, és – in effigie, azaz jelképesen – felakasztották. Csak nyolcévi külföldi tartózkodás után, 1857-ben térhetett vissza hazájába külön engedéllyel, akkor a közélet teljes pangásában magányba vonult, és elhanyagolt gazdasága ügyeit rendezte. 1861-ben ismételten a politikai élet részesévé vált, Pest Terézvárosa az 1861. évi országgyűlésre képviselőül választotta.
Az 1867-es kiegyezés után megalakult magyar kormány földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztereként felkérte Keleti Károlyt, a Magyar Földhitelintézet tanácsjegyzőjét, hogy nyújtson be tervezetet a statisztikai hivatal megszervezése ügyében. Az 1867. május 10-ére elkészült tervezetet Gorove elfogadta, és 1867. május 25-én Keletit osztálytanácsosként kinevezte a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium statisztikai élére. Javaslatára I. Ferenc József császár és király 1869. június 18-án jóváhagyta a Földtani Intézet megalapítását is. 1870-től közmunka- és közlekedésügyi miniszterként tevékenykedett. E tisztségéről 1871 júniusában mondott le a municipális törvény megszavazása kapcsán, mert az liberális elveivel összeférhetetlen volt. Gorove a minisztériumból kilépve a Deák-párt körének elnöke lett. Buzgó előmozdítója volt a Deák-párt és a Balközép Párt fúziójának. Az e két pártból 1875. március 1-jén megalakult Szabadelvő Párt Tisza Kálmán miniszterelnökké történt kinevezésével ismét őt választotta elnökéül, amely tisztséget haláláig töltötte be.
Magyarországon először ő fogalmazta meg a közlekedési eszközöknek az állam részéről nyújtandó jövedelembiztosítása (garancia) nagy jelentőségő eszméjét. 1842–1843-ban barátja, Tóth Lőrinc társaságában tett európai utazásainak tapasztalatait a Nyugot című kétkötetes munkájában tette közzé. Értékes, a kiegyezési tárgyalásokat is ismertető emlékiratokat hagyott hátra.
Forrás: Bedecs Éva: Gorove István. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 245–246. p.
