A vízhiány 2050-re 5 milliárd embert érinthet, figyelmeztet egy ENSZ-jelentés
Egy tengeri hőhullám, amely két évvel ezelőtt nagymértékben károsította az ausztrál Nagy-Korallzátonyt, olyan súlyos károkat okozott, hogy a tudósok szerint a természet e csodája soha többé nem lesz már a régi.
2050-re, több mint 5 milliárd ember szenvedhet az éghajlatváltozás, a megnövekedett vízkereslet és a szennyezett vízkészletek okozta vízhiány miatt egy ENSZ-jelentés szerint, amely a világ vizeinek állapotáról jelent meg a hét elején.
Az évente publikált átfogó tanulmány figyelmeztet a problémákra és civilizációs veszélyekre, amelyek kialakulhatnak abban az esetben, ha nem intézkedünk a folyókra, tavakra, vízhordó rétegekre, vizes élőhelyekre és víztározókra gyakorolt nyomás csökkentése érdekében.
A szárazsággal sújtott Brazíliában közreadott Víz Világjelentés szerint a pozitív változás lehetséges, különösen a kulcsfontosságú mezőgazdasági ágazatban, de csak akkor, ha olyan természetes megoldások felé mozdulnak el, amelyek inkább a talajra és a fákra támaszkodnak, mint az acél és beton megoldásokra.
Az emberek évente mintegy 4.600 köbméter vizet használnak, ebből 70%-ot a mezőgazdaságban, 20%-ot az iparban és 10%-ot a háztartásokban – derül ki a Víz Világfórumon bemutatott jelentésből. Világszinten a vízkereslet hatszorosára nőtt az elmúlt 100 év során, és évente további 1%-os növekedéssel számolhatunk.
Ez már jelenleg is olyan nyomást jelent, amely tovább emelkedik 2050-ig, amikor a világ népessége várhatóan eléri akár a 10,2 milliárd főt (a jelenlegi 7,7 milliárd főről), és amikor a Föld lakosságának kétharmada városlakó lesz.
A víz iránti kereslet várhatóan a fejlődő országokban növekszik a leggyorsabban. Eközben az éghajlatváltozás is fokozott nyomásnak teszi ki a vízkészleteket, ugyanis a nedves területek (ti. mocsarak, lápok) nedvesebbek, a szárazak pedig szárazabbak lesznek.
A szárazság és a talajromlás már most is a természeti katasztrófák legnagyobb kockázatai – állítják a szerzők – és ez a tendencia valószínűleg felerősödik a jövőben. „A szárazság vitathatatlanul az éghajlatváltozás legnagyobb veszélye.” Idén ez leginkább Fokvárosban mutatkozott meg, ahol a lakosok szigorú vízkorlátozásokkal szembesülnek az aszály következtében, amely legutóbb 384 éve volt ilyen súlyos. Brazíliában pedig közel 2 millió embernek csapjából apad el a víz, miután ötnaponta egyszer szüneteltetik a vízszolgáltatást egy szokatlanul elhúzódó száraz időszak miatt.
A jelentés előrejelzése szerint 2050-re 4,8 milliárd és 5,7 milliárd közötti ember él majd olyan területeken, amelyek évente legalább egy hónapig vízhiányosak, míg az árvízkockázatnak kitett emberek száma 1,6 milliárdra emelkedik 1,2 milliárdról.
A víz minősége is romlik. Az 1990-es évektől kezdve a szennyezési szint nőtt csaknem minden afrikai, ázsiai és latin-amerikai folyó esetében, és az elkövetkező két évtizedben várhatóan tovább romlik, főként a műtrágya és más agrokémiai anyagok miatt, amelyek olyan tápanyagokkal telítik az édesvizeket, amelyek a kórokozók növekedéséhez és az algák elszaporodásához vezetnek. Az ipar és a városok szintén jelentős problémát jelentenek. Az ipari és kommunális szennyvizek mintegy 80%-a kezeletlenül jut a vizekbe.
A változás kulcsa a mezőgazdaság, ami a vízfogyasztás és szennyezés legnagyobb forrása. A jelentés „konzerváló talajművelésű mezőgazdaságra” szólít fel, amely inkább az esővizet hasznosítja az öntözés helyett és szabályozza a vetésforgót a minimális talajborítás fenntartása érdekében. Ez döntő fontosságú lenne a talajerózió és a degradáció visszafordításához is, amely jelenleg a bolygó földterületének egyharmadát érinti egy tavaly közzétett ENSZ tanulmány szerint.
Audrey Azoulay asszony, az UNESCO főigazgatója kiemelte, hogy a világ erdőinek és vizes élőhelyeinek kétharmada elveszett a 20. század fordulója óta, és ezt a tendenciát meg kell állítani.
Kép és szöveg forrása: The Guardian, 2018. március 19., hétfő
Az évente publikált átfogó tanulmány figyelmeztet a problémákra és civilizációs veszélyekre, amelyek kialakulhatnak abban az esetben, ha nem intézkedünk a folyókra, tavakra, vízhordó rétegekre, vizes élőhelyekre és víztározókra gyakorolt nyomás csökkentése érdekében.
A szárazsággal sújtott Brazíliában közreadott Víz Világjelentés szerint a pozitív változás lehetséges, különösen a kulcsfontosságú mezőgazdasági ágazatban, de csak akkor, ha olyan természetes megoldások felé mozdulnak el, amelyek inkább a talajra és a fákra támaszkodnak, mint az acél és beton megoldásokra.
Az emberek évente mintegy 4.600 köbméter vizet használnak, ebből 70%-ot a mezőgazdaságban, 20%-ot az iparban és 10%-ot a háztartásokban – derül ki a Víz Világfórumon bemutatott jelentésből. Világszinten a vízkereslet hatszorosára nőtt az elmúlt 100 év során, és évente további 1%-os növekedéssel számolhatunk.
Ez már jelenleg is olyan nyomást jelent, amely tovább emelkedik 2050-ig, amikor a világ népessége várhatóan eléri akár a 10,2 milliárd főt (a jelenlegi 7,7 milliárd főről), és amikor a Föld lakosságának kétharmada városlakó lesz.
A víz iránti kereslet várhatóan a fejlődő országokban növekszik a leggyorsabban. Eközben az éghajlatváltozás is fokozott nyomásnak teszi ki a vízkészleteket, ugyanis a nedves területek (ti. mocsarak, lápok) nedvesebbek, a szárazak pedig szárazabbak lesznek.
A szárazság és a talajromlás már most is a természeti katasztrófák legnagyobb kockázatai – állítják a szerzők – és ez a tendencia valószínűleg felerősödik a jövőben. „A szárazság vitathatatlanul az éghajlatváltozás legnagyobb veszélye.” Idén ez leginkább Fokvárosban mutatkozott meg, ahol a lakosok szigorú vízkorlátozásokkal szembesülnek az aszály következtében, amely legutóbb 384 éve volt ilyen súlyos. Brazíliában pedig közel 2 millió embernek csapjából apad el a víz, miután ötnaponta egyszer szüneteltetik a vízszolgáltatást egy szokatlanul elhúzódó száraz időszak miatt.
A jelentés előrejelzése szerint 2050-re 4,8 milliárd és 5,7 milliárd közötti ember él majd olyan területeken, amelyek évente legalább egy hónapig vízhiányosak, míg az árvízkockázatnak kitett emberek száma 1,6 milliárdra emelkedik 1,2 milliárdról.
A víz minősége is romlik. Az 1990-es évektől kezdve a szennyezési szint nőtt csaknem minden afrikai, ázsiai és latin-amerikai folyó esetében, és az elkövetkező két évtizedben várhatóan tovább romlik, főként a műtrágya és más agrokémiai anyagok miatt, amelyek olyan tápanyagokkal telítik az édesvizeket, amelyek a kórokozók növekedéséhez és az algák elszaporodásához vezetnek. Az ipar és a városok szintén jelentős problémát jelentenek. Az ipari és kommunális szennyvizek mintegy 80%-a kezeletlenül jut a vizekbe.
A változás kulcsa a mezőgazdaság, ami a vízfogyasztás és szennyezés legnagyobb forrása. A jelentés „konzerváló talajművelésű mezőgazdaságra” szólít fel, amely inkább az esővizet hasznosítja az öntözés helyett és szabályozza a vetésforgót a minimális talajborítás fenntartása érdekében. Ez döntő fontosságú lenne a talajerózió és a degradáció visszafordításához is, amely jelenleg a bolygó földterületének egyharmadát érinti egy tavaly közzétett ENSZ tanulmány szerint.
Audrey Azoulay asszony, az UNESCO főigazgatója kiemelte, hogy a világ erdőinek és vizes élőhelyeinek kétharmada elveszett a 20. század fordulója óta, és ezt a tendenciát meg kell állítani.
Kép és szöveg forrása: The Guardian, 2018. március 19., hétfő
2018.03.22.
