Kincses Katalin Mária: Tábori sebesültellátás Magyarországon a XVI-XVIII. században
Kincses Katalin Mária: Tábori sebesültellátás Magyarországon a XVI-XVIII. században
Budapest : Gondolat K., 2019. 180 p.
Raktári jelzet: 660579
Kincses Katalin az egymást követő példák sorával igyekszik bemutatni a tábori sebészet fejlődését. A tábori sebészek, más néven chirurgusok, borbély-sebészek, vagy felcserek hosszú ideig nem álltak a hadseregek állandó alkalmazásában. A lőfegyverek tömegessé vált használata azonban olyan új sebtípusokat és olyan nagymértékű veszteségnövekedést okozott, ami felértékelte ezeknek a sebészeknek a tevékenységét.
A nagyobb sebészek innovatív munkáit, mint Ambroise Paré, Giovanni de Vigo, vagy Hans von Gersdorff röviden ismerteti. Ugyanígy tesz, amikor a katonaírók szakmunkáinak a tábori sebesültellátásra vonatkozó nézeteit mutatja be. Ilyen módon Lazarus Schwendi vagy Zrínyi Miklós hadtudományi írásaiból is idéz.
Az európai szintű orvostudományi fejlődéssel párhuzamosan mutatja meg az oszmán uralom alatt felvonulási területté vált Magyarország tábori sebesültellátásának módszereit. Az egyes uralkodók (magyar királyok, erdélyi fejedelmek) intézkedésein keresztül próbál meg a lehető legteljesebb képet alkotni a katonaorvoslás hazai fejlődéséről.
Az orvoslás és a hadászat eme köztes területének szervezetlenségét végül a felvilágosult abszolutizmus politikája Gerard van Swieten szakmai felügyeletével és újításaival, valamint a II. József által alapított katonaorvosi egyetem, a Josephinum megalapításával számolta fel.
A fent bemutatott mű korántsem teljes, egy nagyobb, összefoglaló monográfia kiindulópontjának tekinthető. Témája méltatlanul elhanyagolt, pedig hadtörténet, művelődéstörténet, tudománytörténet és mentalitástörténet közös határmezsgyéjén fekszik, így az összes említett aldiszciplína kutatója érdeklődéssel olvashatja. A további kutatást pedig a könnyen áttekinthető bibliográfia, személynév-mutató és földrajzinév-mutató segíti.
A könyvtárban itt található.
2019.11.28.
