Halkovics László (1921–2014) közgazdász, statisztikus
100 éve született Halkovics László (1921–2014) közgazdász, statisztikus
Halkovics egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakán végezte, ahol 1950-ben szerzett közgazdászdiplomát. 1985-ben védte meg a közgazdaság-tudományi kandidátusi fokozatát.
Első munkahelyén, a KSH-ban 1950-től az Iparstatisztikai Főosztály előadójaként, 1950–1951-ben csoportvezetőjeként, 1951 és 1964 között pedig osztályvezető-helyetteseként dolgozott. 1964–1965-ben a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének osztályvezető-helyettese, 1966–1967-ben a Tervfőosztály Statisztikai Osztályának, 1967-től 1975-ig a Közgazdasági Főosztálynak, 1976 és 1981 között a Vállalatfelügyeleti Főosztály Információs Osztályának vezetője volt. 1981-től 1986-os nyugdíjazásáig az Országos Anyag- és Árhivatal Statisztikai Főosztályának Információs Osztályát és az ipari árakkal kapcsolatos információs rendszer kiépítését vezette. Nyugdíjasként visszahívta a KSH, ahol 2000-ig a tevékenységek, a termékek és a szolgáltatások besorolásával kapcsolatos kérésekre készített hivatalos állásfoglalásokat.
1963-ban a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjának alapítói közé tartozott. 1994-től tagja, 1997-től elnökhelyettese volt a legkorábbi magyar turistaegyesületnek, az 1873-ban létrejött és 1992-ben újjáalakult Magyarországi Kárpát Egyesületnek.
1979-ben elnyerte a Statisztikai Szemle Fényes Elek-nívódíját. 1992-ben főtanácsosi kinevezést kapott. 1998-ban a KSH elnöke Fényes Elek-emlékéremmel tüntette ki.
Pályája kezdetén textilipari, papír- és nyomdaipari, majd nehézipari statisztikákkal foglalkozott. Érdeklődése az 1950-es évek közepétől fordult a történeti statisztika és a statisztikatörténet felé, és a következő évtizedekben a bányászati és az iparstatisztika történetének egyik legtermékenyebb hazai kutatójává vált. E tárgyban született eredményeit Az iparstatisztika története Magyarországon című, négyszáz évet átívelő kandidátusi értekezésében foglalta össze. Művében az iparstatisztika kezdeteit a XVI. századi kamarai rendtartásokig vezette vissza. Feldolgozta továbbá a XVIII. század második felében keletkezett manufaktúra- és gyárösszeírások iratait, a bányakapitányságok és az 1850-nel kezdődően kiépített kereskedelmi és iparkamarák anyaggyűjtéseit, a hivatalos statisztikai szolgálat éves és évközi iparstatisztikai adatfelvételi mintáit, utasításait és kérdőíveit, valamint a vonatkozó gazdaságtörténeti szakirodalmat. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatai alapján világszínvonalú magyar teljesítményként jellemezte a XVI. századi bányászati kimutatásokat, a XVIII–XIX. század fordulójának iparstatisztikáit, az 1898-as gyárösszeírást és az 1922-es iparstatisztikai reformot, az éves adatgyűjtések bevezetését. 1996–1997-ben közreműködött a magyar bányászat történetét feldolgozó többkötetes monográfia összeállításában. 2003-ban megjelent, hiánypótló történeti statisztikai munkájában a magyar bányászat 1862 és 1990 közötti adatsorait gyűjtötte össze. Műve mind a megfigyelt nyersanyagfajták és bányaterületek, mind a felölelt korszak szempontjából a téma legteljesebb feldolgozásának számít.
A szöveg forrása: Rózsa Dávid: Halkovics László. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 277–278. p.
A kép forrása: karpategyesulet.hu
Első munkahelyén, a KSH-ban 1950-től az Iparstatisztikai Főosztály előadójaként, 1950–1951-ben csoportvezetőjeként, 1951 és 1964 között pedig osztályvezető-helyetteseként dolgozott. 1964–1965-ben a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének osztályvezető-helyettese, 1966–1967-ben a Tervfőosztály Statisztikai Osztályának, 1967-től 1975-ig a Közgazdasági Főosztálynak, 1976 és 1981 között a Vállalatfelügyeleti Főosztály Információs Osztályának vezetője volt. 1981-től 1986-os nyugdíjazásáig az Országos Anyag- és Árhivatal Statisztikai Főosztályának Információs Osztályát és az ipari árakkal kapcsolatos információs rendszer kiépítését vezette. Nyugdíjasként visszahívta a KSH, ahol 2000-ig a tevékenységek, a termékek és a szolgáltatások besorolásával kapcsolatos kérésekre készített hivatalos állásfoglalásokat.
1963-ban a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjának alapítói közé tartozott. 1994-től tagja, 1997-től elnökhelyettese volt a legkorábbi magyar turistaegyesületnek, az 1873-ban létrejött és 1992-ben újjáalakult Magyarországi Kárpát Egyesületnek.
1979-ben elnyerte a Statisztikai Szemle Fényes Elek-nívódíját. 1992-ben főtanácsosi kinevezést kapott. 1998-ban a KSH elnöke Fényes Elek-emlékéremmel tüntette ki.
Pályája kezdetén textilipari, papír- és nyomdaipari, majd nehézipari statisztikákkal foglalkozott. Érdeklődése az 1950-es évek közepétől fordult a történeti statisztika és a statisztikatörténet felé, és a következő évtizedekben a bányászati és az iparstatisztika történetének egyik legtermékenyebb hazai kutatójává vált. E tárgyban született eredményeit Az iparstatisztika története Magyarországon című, négyszáz évet átívelő kandidátusi értekezésében foglalta össze. Művében az iparstatisztika kezdeteit a XVI. századi kamarai rendtartásokig vezette vissza. Feldolgozta továbbá a XVIII. század második felében keletkezett manufaktúra- és gyárösszeírások iratait, a bányakapitányságok és az 1850-nel kezdődően kiépített kereskedelmi és iparkamarák anyaggyűjtéseit, a hivatalos statisztikai szolgálat éves és évközi iparstatisztikai adatfelvételi mintáit, utasításait és kérdőíveit, valamint a vonatkozó gazdaságtörténeti szakirodalmat. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatai alapján világszínvonalú magyar teljesítményként jellemezte a XVI. századi bányászati kimutatásokat, a XVIII–XIX. század fordulójának iparstatisztikáit, az 1898-as gyárösszeírást és az 1922-es iparstatisztikai reformot, az éves adatgyűjtések bevezetését. 1996–1997-ben közreműködött a magyar bányászat történetét feldolgozó többkötetes monográfia összeállításában. 2003-ban megjelent, hiánypótló történeti statisztikai munkájában a magyar bányászat 1862 és 1990 közötti adatsorait gyűjtötte össze. Műve mind a megfigyelt nyersanyagfajták és bányaterületek, mind a felölelt korszak szempontjából a téma legteljesebb feldolgozásának számít.
A szöveg forrása: Rózsa Dávid: Halkovics László. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 277–278. p.
A kép forrása: karpategyesulet.hu
2021.09.10.
