Sauer Ignác (1801. október 2. – 1863. november 17.)
255 éve ezen a napon (november 17.) hunyt el Sauer Ignác orvos, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.
1818-tól a Királyi Magyar Tudományegyetemen tanult három évig bölcsészetet, majd újabb három évig orvoslástant. 1823-tól a bécsi egyetemen és közkórházakban folytatta orvosi tanulmányait. 1826-ban a gyógyászat doktorává, majd 1827-ben szülészmesterré avatták.
1831-ben az Udvari Haditanács először Galíciába rendelte az akkor kitört kolera miatt, majd amikor Bécsben is kitört a járvány, visszarendelték, és a józsefvárosi kolerakórház főorvosává nevezték ki. A következő évben Csehországban küzdött a betegség ellen.
A kolera felszámolása után, 1833-tól négy évig járásorvosként dolgozott Grossenzendorfban.
1837-ben visszatért Bécsbe a törvényszéki kórház főorvosi posztjára. 1843-ban a Királyi Magyar Tudományegyetemre került, ahol a gyakorlati orvostan rendes tanárának nevezték ki.
Jelentős szerepet töltött be az 1848–49-es szabadságharc alatt. Az első felelős magyar minisztérium 1848. május 1-jén a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium egészségügyi osztályán tanácsossá és országos főorvossá nevezte ki. 1848. szeptember 20-án Batthyány Lajos az Országos Nemzetőrségi Haditanács igazgató főorvosává nevezte ki a honvédorvosok feletti felügyeleti jogkörrel, alezredesi rendfokozattal. 1848. november 8-ától, Stáhly Ignác utódaként, ideiglenes jelleggel vezette a polgári egészségügyi osztályt, amely tisztségben 1848. december 5-én véglegesítették. 1849-ben Pesten maradt, és munkáját az ideiglenes polgári közigazgatás egészségügyi osztályán folytatta. A szabadságharc leverése után egy évre felfüggesztették tanszékének vezetése alól.
1861-ben másodszorra is kinevezték országos főorvosnak, majd 1862-ben a Királyi Magyar Tudományegyetem rektori tisztségét is elnyerte. Munkássága elismeréseként 1859-ben az MTA levelező tagjává, a bécsi császári és királyi orvosegylet, a Budapesti Királyi Orvosegylet, valamint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat pedig rendes tagjává választotta. Praxisa során sikerrel küzdött a kolera, a tífusz, valamint más légzőszervi megbetegedések és szövődményeik ellen. Elsősorban a szív- és bőrbetegségek diagnosztizálása érdekelte, de foglalkoztatták népesedési, demográfiai kérdések is.
1831-ben az Udvari Haditanács először Galíciába rendelte az akkor kitört kolera miatt, majd amikor Bécsben is kitört a járvány, visszarendelték, és a józsefvárosi kolerakórház főorvosává nevezték ki. A következő évben Csehországban küzdött a betegség ellen.
A kolera felszámolása után, 1833-tól négy évig járásorvosként dolgozott Grossenzendorfban.
1837-ben visszatért Bécsbe a törvényszéki kórház főorvosi posztjára. 1843-ban a Királyi Magyar Tudományegyetemre került, ahol a gyakorlati orvostan rendes tanárának nevezték ki.
Jelentős szerepet töltött be az 1848–49-es szabadságharc alatt. Az első felelős magyar minisztérium 1848. május 1-jén a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium egészségügyi osztályán tanácsossá és országos főorvossá nevezte ki. 1848. szeptember 20-án Batthyány Lajos az Országos Nemzetőrségi Haditanács igazgató főorvosává nevezte ki a honvédorvosok feletti felügyeleti jogkörrel, alezredesi rendfokozattal. 1848. november 8-ától, Stáhly Ignác utódaként, ideiglenes jelleggel vezette a polgári egészségügyi osztályt, amely tisztségben 1848. december 5-én véglegesítették. 1849-ben Pesten maradt, és munkáját az ideiglenes polgári közigazgatás egészségügyi osztályán folytatta. A szabadságharc leverése után egy évre felfüggesztették tanszékének vezetése alól.
1861-ben másodszorra is kinevezték országos főorvosnak, majd 1862-ben a Királyi Magyar Tudományegyetem rektori tisztségét is elnyerte. Munkássága elismeréseként 1859-ben az MTA levelező tagjává, a bécsi császári és királyi orvosegylet, a Budapesti Királyi Orvosegylet, valamint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat pedig rendes tagjává választotta. Praxisa során sikerrel küzdött a kolera, a tífusz, valamint más légzőszervi megbetegedések és szövődményeik ellen. Elsősorban a szív- és bőrbetegségek diagnosztizálása érdekelte, de foglalkoztatták népesedési, demográfiai kérdések is.
Forrás: Derzsy Márk: Sauer Ignác. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 610 – 611. p.
A kép forrása: Wikipédia
2018.11.17.
