Hegedüs Lóránt (1872–1943) közgazdász, gazdaságpolitikus, országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter
150 éve született Hegedüs Lóránt (Pest, 1872. június 28. – Budapest, 1943. január 1.) közgazdász, író, újságíró, egyetemi tanár, gazdaságpolitikus, országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter, az MTA igazgató tagja
Hegedüs Lóránt államtudományi doktorátusának megszerzése után a Pénzügyminisztériumban vállalt állást, ott kezdetben a közvetett adó, majd a pénzügyi és hitel osztályon dolgozott fogalmazóként.
1898-tól 1918-ig a pápai kerület országgyűlési képviselője, amely minőségben 1910 és 1918 között a pénzügyi bizottság főelőadója és a pénzügyi tárca referense volt. 1918-ban nem tett esküt a forradalmi Károlyi-kormánynak, politikai állásfoglalása miatt a proletárdiktatúra alatt pedig többször letartóztatták. 1920-ban a kormány és a gazdasági érdekképviseletek megbízásából tagja lett a Trianonba küldött békedelegációnak, ahol hadügyi előadóként működött.
1921-ben a Bethlen-kormány pénzügyminisztere lett. Hivatalba lépése után azonnal bejelentette, hogy kész terve van a gazdasági és pénzügyi helyzet gyors javítására, ám a miniszterséget csak egy évre vállalja. Célja a költségvetési deficit megszüntetése és ezzel az infláció megállítása, a valuta stabilizálása volt. Nagyszabású terve azonban a kedvezőtlen kül- és belföldi körülmények miatt megbukott. Programjának kudarca megviselte, így egy időre visszavonult a pénzügyi élettől.
A Magyar Közgazdasági Társaság választmányi tagja, 1900 és 1910 között pedig a Közgazdasági Szemle főtitkára és szerkesztője volt. Nagy szerepe volt a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének létrehozásában, amelynek 1904 és 1913 között igazgatója, utána pedig élete végéig alelnöke volt. 1912-től a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatója volt. A Tanácsköztársaság bukása után a főváros pénzügyi helyzetének konszolidálása céljából megszervezte a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületét, amelynek elnöki feladatát élete utolsó évéig ellátta.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak és a Társadalomtudományi Társaság alelnöki tisztét is betöltötte. 1920-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagjává, majd az MTA levelező tagnak választotta.
A századforduló táján felszólalt a tömeges kivándorlás ellen és vizsgálta hatásukat itthon és külföldön egyaránt. Tanulmányaiban a Felvidékről, a Dunántúlról és a Székelyföldről az Egyesült Államokba és Romániába kivándorló magyarság sorsát kísérte figyelemmel. A hazai és nemzetközi statisztikai adatokat felhasználva képet adott Magyarország és Európa lakosságvesztéséről, illetve annak következményeiről. Hivatali működése mellett igen jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtett. Főként a közgazdaságtan és pénzügytan, a szociológia, valamint az irodalom terén alkotott maradandót. Szociológiai munkáit A szociológia sarktételei cím alatt 1901-ben mutatták be az MTA-ban. Több folyóiratban is megjelentek gazdasági és pénzügyi tárgyú írásai, amelyek főleg az adókat, adórendszereket vizsgálták.
Pénzügyminiszteri programjának bukása után a szépirodalom felé fordult, ekkor születtek az újkor nagy magyar személyiségeiről szóló regényei, mint például Kossuth Lajosról. Szépíróként a Pesti Hírlap vasárnapi számaiban vezércikkeivel és Levelesláda című cikksorozatával aratott nagy sikert. A Nemzeti Színház előadta Kossuth című színművét. Részt vett korának irodalmi harcaiban, a konzervatív támadásokkal szemben védelmébe vette Adyt.
Szöveg forrásai: Derzsy Márk – Rózsa Dávid: Hegedüs Lóránt. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 292–293. p.; hu.wikipedia.org
Kép forrása: adt.arcanum.com/hu
1898-tól 1918-ig a pápai kerület országgyűlési képviselője, amely minőségben 1910 és 1918 között a pénzügyi bizottság főelőadója és a pénzügyi tárca referense volt. 1918-ban nem tett esküt a forradalmi Károlyi-kormánynak, politikai állásfoglalása miatt a proletárdiktatúra alatt pedig többször letartóztatták. 1920-ban a kormány és a gazdasági érdekképviseletek megbízásából tagja lett a Trianonba küldött békedelegációnak, ahol hadügyi előadóként működött.
1921-ben a Bethlen-kormány pénzügyminisztere lett. Hivatalba lépése után azonnal bejelentette, hogy kész terve van a gazdasági és pénzügyi helyzet gyors javítására, ám a miniszterséget csak egy évre vállalja. Célja a költségvetési deficit megszüntetése és ezzel az infláció megállítása, a valuta stabilizálása volt. Nagyszabású terve azonban a kedvezőtlen kül- és belföldi körülmények miatt megbukott. Programjának kudarca megviselte, így egy időre visszavonult a pénzügyi élettől.
A Magyar Közgazdasági Társaság választmányi tagja, 1900 és 1910 között pedig a Közgazdasági Szemle főtitkára és szerkesztője volt. Nagy szerepe volt a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének létrehozásában, amelynek 1904 és 1913 között igazgatója, utána pedig élete végéig alelnöke volt. 1912-től a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatója volt. A Tanácsköztársaság bukása után a főváros pénzügyi helyzetének konszolidálása céljából megszervezte a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületét, amelynek elnöki feladatát élete utolsó évéig ellátta.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak és a Társadalomtudományi Társaság alelnöki tisztét is betöltötte. 1920-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagjává, majd az MTA levelező tagnak választotta.
A századforduló táján felszólalt a tömeges kivándorlás ellen és vizsgálta hatásukat itthon és külföldön egyaránt. Tanulmányaiban a Felvidékről, a Dunántúlról és a Székelyföldről az Egyesült Államokba és Romániába kivándorló magyarság sorsát kísérte figyelemmel. A hazai és nemzetközi statisztikai adatokat felhasználva képet adott Magyarország és Európa lakosságvesztéséről, illetve annak következményeiről. Hivatali működése mellett igen jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtett. Főként a közgazdaságtan és pénzügytan, a szociológia, valamint az irodalom terén alkotott maradandót. Szociológiai munkáit A szociológia sarktételei cím alatt 1901-ben mutatták be az MTA-ban. Több folyóiratban is megjelentek gazdasági és pénzügyi tárgyú írásai, amelyek főleg az adókat, adórendszereket vizsgálták.
Pénzügyminiszteri programjának bukása után a szépirodalom felé fordult, ekkor születtek az újkor nagy magyar személyiségeiről szóló regényei, mint például Kossuth Lajosról. Szépíróként a Pesti Hírlap vasárnapi számaiban vezércikkeivel és Levelesláda című cikksorozatával aratott nagy sikert. A Nemzeti Színház előadta Kossuth című színművét. Részt vett korának irodalmi harcaiban, a konzervatív támadásokkal szemben védelmébe vette Adyt.
Szöveg forrásai: Derzsy Márk – Rózsa Dávid: Hegedüs Lóránt. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 292–293. p.; hu.wikipedia.org
Kép forrása: adt.arcanum.com/hu
2022.06.28.
