Péter György (1903. március 30. – 1969. január 4.)

Eredeti családnevét, a Piklert 1952-ben változtatta meg. Apja Pikler J. Gyula orvos, a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal nyugalmazott aligazgatója, anyja Fekete Ilona volt. 1926-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. A diploma megszerzését követően Bécsben és Berlinben tanított. A biztosítási matematikusi pályát az 1920-as évek második felében, Triesztben kezdte, ahol 1932-ig állt alkalmazásban. 1932 és 1936 között a Phönix Biztosítótársaság biztosítási matematikusa volt Budapesten. 1932-től illegális kommunista mozgalmi munkát folytatott, 1935–1936-ban a Kommunisták Magyarországi Pártja technikai apparátusát vezette. Tevékenységéért 1936-ban büntetőper zajlott ellene, amelynek eredményeképpen tizenöt év szabadságvesztésre ítélték. 1944 őszén, a börtön kiürítésekor megszökött, így elkerülte a deportálást. 1945-ben a főispáni hivatal tisztviselőjeként dolgozott Szegeden, majd még ugyanabban az évben az Országos Társadalombiztosítási Intézet vezérigazgatójává nevezték ki; a posztot 1948-ig töltötte be. 1948 és 1968 között államtitkári rangban a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt. Hivatali állása mellett az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Statisztikai Tanszékén 1951-től 1964-ig tanszékvezetőként, majd 1964-től haláláig címzetes egyetemi tanárként dolgozott. Az 1950-es évektől kezdve a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, 1962-től a Nemzetközi Ökonometriai Társaságnak, 1961-től pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Statisztikai Értekezletének alelnöke volt. 1965-től kezdve részt vett a Magyar UNESCO (ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) Bizottság munkájában. 1968 végén letartóztatták, és vizsgálatot indítottak ellene devizával való visszaélés gyanújával. Bár a vádakat nem bizonyították, 1968. december 4-én felfüggesztették állásából. 1969. január 4-én abban a kórházban hunyt el, amelyben szívpanaszait kezelték. A hivatalos közlemény szerint öngyilkos lett, halála után azonban időről időre felmerült az az álláspont, hogy nem önkezével vetett véget életének, hanem a rendszer megbízásából ölték meg.
 

Péter György előkészítő munkája eredményeként fogadták el a statisztikáról alkotott 1952. évi VI. törvényt, amely két évtizedig meghatározta a hazai hivatalos statisztikai szolgálat rendeltetését, szervezetének és működésének feltételeit és jogi alapjait. A KSH elnökeként felügyelte az 1949. és az 1960. évi népszámlálást. A népszámlás feldolgozása révén vált lehetségessé a statisztikai munka technikai korszerűsítése, a gépi feldolgozás bevezetése. Az 1950-es évek végétől elnökként irányította a Központi Statisztikai Hivatalon belüli fejlesztési feladatokat, a különböző minisztériumok adatfeldolgozásának gépesítését, illetve adatfeldolgozó rendszereik korszerűsítését. Az 1950-es évek közepétől értékrendje, munkásságának alapelve nagy változást mutatott. Ez időben írt művei megalapozták az 1960-as évek gazdaságpolitikai reformkoncepcióit. Kezdeményezésére a Központi Statisztikai Hivatal 1957-ben kiadta az Adatok és adalékok a népgazdaság fejlődésének tanulmányozásához 1949–1955 című dokumentumgyűjteményt. Ekkor kaptak nyilvánosságot a korábban titkosított adatsorok és statisztikai elemzések. Ez a kötet segítette 1956 után a reális kép kialakítását a politikai és gazdasági konszolidálás előkészítéséhez. A magyar közgazdasági reformgondolkodás egyik úttörőjeként felismerte az 1950-es évek merev központi tervgazdálkodása miatti hátrányokat. Kezdeményezte a gazdaságirányítás rendszerének reformjait. 1964 végén Zala Júliával együtt felkérést kapott egy reformprogram-javaslat összeállítására. Tanulmányuk A népgazdaság központi irányításának megszilárdításáról (vázlat) címmel készült el. A két szerző új gazdaságpolitikai koncepció megalapozását ajánlotta, érveiket kifejtették a reformbizottság vitáiban is.
 

Péter György munkáinak visszatérő gondolata volt a tényleges nyereségérdekeltség és a piac szerepe a nemzetközi versenyben. Figyelmet fordított a kötött árakat feloldó, piactisztító folyamat, valamint a kereslet és a kínálat által kiváltott verseny várható társadalmi hatásaira és az ugyancsak várható ellenérdekeltségre. Elnöki működésének fontos eredménye volt a hivatalos statisztika nemzetközi kapcsolatainak helyreállítása és kiszélesítése. Az 1950-es évek második felétől lehetőséget teremtett arra, hogy a KSH munkatársai részt vegyenek a különböző nemzetközi statisztikai intézmények munkálataiban, illetve konferenciákon. Szorgalmazta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal feladatokat vállaljon az országok közötti összehasonlítási programokban, elsősorban az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága keretében. Az 1950-es évek második felétől figyelemmel kísérte, támogatta a demográfiai elemzéseket, valamint a történeti statisztikai kutatásokat is. Elnöksége idején három statisztikai középiskola kezdte meg működését, és a Központi Statisztikai Hivatal is indított képesítő statisztikai tanfolyamokat. 1968-ban két, a Központi Statisztikai Hivatalhoz szorosan kötődő tudományos intézet is létrejött, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet (jogelődje 1963-tól a Népességtudományi Kutatócsoport volt) és a Gazdaságkutató Intézet. A hivatal – Európában másodikként – 1958-ban népességtudományi folyóiratot indított Demográfia címmel. A Központi Statisztikai Hivatal elnökeként 1949-től a Statisztikai Szemle főszerkesztője, 1958-tól pedig a Demográfia szerkesztőbizottságának elnöke volt.