Vámos Péter: Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról, 1956.
Vámos Péter: Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról, 1956.
Budapest, História Alapítvány – Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, 2008. 380 p.
Raktári jelzet: 769436; E 003148
2006. május 10-én nyitották meg a kutatók számára a Kínai Külügyminisztérium Leváltára (Csungkuo Vajcsiaopu Tangankuan) őrzésében lévő 1956 és 1960 közötti iratokat. Vámos Péter sinológus, az MTA Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa már 2006 júniusában tanulmányozhatta az összesen 41 170 (1956-ra vonatkozóan 25 651 tétel, amely 366 551 oldal) kutathatóvá tett tételt. Ezekből, az 1956-os évre vonatkozó iratokból állította össze 380 oldalas könyvét a szerző.
Egy nagyon alapos, már-már önálló kötetnek is felfogható bevezetőben tekinti át Vámos a magyar–kínai kapcsolatok alakulását 1949-től 1956-ig, amelyet 165 – magyar nyelven először olvasható – dokumentum (feljegyzések, jelentések, jegyzőkönyvek, táviratok és memorandumok) követ. A kötetben szereplő magyar, európai és kínai személyek rövid életrajzai is helyet kaptak, utóbbiak közül Hao Tö-csing nevét emelném ki, aki 1954 és 1961 között budapesti nagykövet volt, és a forradalom leverése után is szoros kapcsolatot ápolt Kádár Jánossal.
Az említett bevezető egyik legérdekesebb, legfontosabb része – amely szinte a mai napig is viták tárgyát képezi – az, hogy Kínának volt-e bármilyen szerepe abban, hogy a szovjet legfelsőbb vezetés úgy döntött, fegyveres erővel veri le a magyar forradalmat. A szerző úgy látja, hogy a dokumentumok alapján egyáltalán nem igazolható ez a felvetés, inkább az olvasható ki, hogy a kínaiaknak nem volt beleszólásuk a szovjet döntéshozatalba. A kínai szerepet hangsúlyozó – az 1960-as évektől kezdődő ideológiai vitákban szereplő – történészek közül szeretném kiemelni Csen Csient és Sen Cse-huat, akiknek erről szóló tanulmányai magyar nyelven is megjelentek korábban (Csen Csien: Peking és az 1956-os magyar válság. In: Évkönyv. 5. 1996–1997. Budapest, 1956-os Intézet, 1997. 186–195. p.; valamint Sen Cse-hua: Mao Ce-tung szerepe a katonai beavatkozásról hozott szovjet döntésben. In: Évkönyv 14. 2006–2007. Budapest, 1956-os Intézet, 2007. 109–125. p.).
A könyv címében szereplő kérdőjelnek is mondanivalója, jelentése van. Miért is az áll ott, hogy „Kína mellettünk?”? 1956. november 2-ától – egy korábbi kínai nyilatkozat alapján – elterjedt Magyarországon, hogy Kína „imperialista agressziónak tekinti a szovjet haderő beavatkozását a magyarországi forradalomba” vagy, hogy a „a magyar nép követelései teljesen helyesek.” Ez utóbbi szöveg jelent meg az Igazság című lap 1956. november 2-ai számában azzal a címmel, hogy „Kína mellettünk”. Ugyanakkor ezek mind téves, jobban fogalmazva, félreértett információkon alapultak. Tény ugyan, hogy Mao Ce-tung a Kínai Kommunista Párt elnöke egy ideig támogatta a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását, ám 1956. október 30-án módosította álláspontját, november 4-e után pedig már határozottan kiállt a „felkelés fegyveres leverése mellett”.
A kötetet azok számára ajánlom, akik szeretnék bővíteni az 1956-os magyar eseményekről szerzett eddigi tudásukat, valamint azoknak, akik érdeklődést mutatnak a magyar–kínai kapcsolatok iránt.
A könyvtárban itt található.
Egy nagyon alapos, már-már önálló kötetnek is felfogható bevezetőben tekinti át Vámos a magyar–kínai kapcsolatok alakulását 1949-től 1956-ig, amelyet 165 – magyar nyelven először olvasható – dokumentum (feljegyzések, jelentések, jegyzőkönyvek, táviratok és memorandumok) követ. A kötetben szereplő magyar, európai és kínai személyek rövid életrajzai is helyet kaptak, utóbbiak közül Hao Tö-csing nevét emelném ki, aki 1954 és 1961 között budapesti nagykövet volt, és a forradalom leverése után is szoros kapcsolatot ápolt Kádár Jánossal.
Az említett bevezető egyik legérdekesebb, legfontosabb része – amely szinte a mai napig is viták tárgyát képezi – az, hogy Kínának volt-e bármilyen szerepe abban, hogy a szovjet legfelsőbb vezetés úgy döntött, fegyveres erővel veri le a magyar forradalmat. A szerző úgy látja, hogy a dokumentumok alapján egyáltalán nem igazolható ez a felvetés, inkább az olvasható ki, hogy a kínaiaknak nem volt beleszólásuk a szovjet döntéshozatalba. A kínai szerepet hangsúlyozó – az 1960-as évektől kezdődő ideológiai vitákban szereplő – történészek közül szeretném kiemelni Csen Csient és Sen Cse-huat, akiknek erről szóló tanulmányai magyar nyelven is megjelentek korábban (Csen Csien: Peking és az 1956-os magyar válság. In: Évkönyv. 5. 1996–1997. Budapest, 1956-os Intézet, 1997. 186–195. p.; valamint Sen Cse-hua: Mao Ce-tung szerepe a katonai beavatkozásról hozott szovjet döntésben. In: Évkönyv 14. 2006–2007. Budapest, 1956-os Intézet, 2007. 109–125. p.).
A könyv címében szereplő kérdőjelnek is mondanivalója, jelentése van. Miért is az áll ott, hogy „Kína mellettünk?”? 1956. november 2-ától – egy korábbi kínai nyilatkozat alapján – elterjedt Magyarországon, hogy Kína „imperialista agressziónak tekinti a szovjet haderő beavatkozását a magyarországi forradalomba” vagy, hogy a „a magyar nép követelései teljesen helyesek.” Ez utóbbi szöveg jelent meg az Igazság című lap 1956. november 2-ai számában azzal a címmel, hogy „Kína mellettünk”. Ugyanakkor ezek mind téves, jobban fogalmazva, félreértett információkon alapultak. Tény ugyan, hogy Mao Ce-tung a Kínai Kommunista Párt elnöke egy ideig támogatta a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását, ám 1956. október 30-án módosította álláspontját, november 4-e után pedig már határozottan kiállt a „felkelés fegyveres leverése mellett”.
A kötetet azok számára ajánlom, akik szeretnék bővíteni az 1956-os magyar eseményekről szerzett eddigi tudásukat, valamint azoknak, akik érdeklődést mutatnak a magyar–kínai kapcsolatok iránt.
A könyvtárban itt található.
2021.04.06.
