Emlékszik még az ózonlyukra? Mi történt az ózonlyukkal, kell még aggódnunk miatta?
Az ózonlyuk az a terület az Antarktisz felett, ahol a felsőlégkörben az ózon koncentrációja bizonyos szint alá esik. Ez a „lyuk” még mindig megjelenik minden évben, bár már nem kap akkora publicitást, mint az első felfedezésekor.
Az ózonlyuk továbbra is aggasztja a tudósokat. A mérete és tartóssága miatt a Föld nagymértékű, káros ultraviola-B sugárzásnak van kitéve, mivel az ózon-ernyő túl vékony. Az UV-B sugárzás minden földi életformára veszélyes, nemcsak bőrrákot okoz, de a növényeket is károsítja.
A NASA jelentése szerint 2015-ben az ózonlyuk nagyobb volt, mint az azt megelőző néhány évben, azonban később alakult ki.
Az antarktiszi ózon időszakos eltűnését először a Nature című folyóirat adta hírül 1985-ben. A kutatók feltételezése szerint a tél közepétől kora tavaszig tartó rendkívül alacsony hőmérséklet hozzájárul bizonyos anyagok reakciójához, amelyek bontják a légköri ózont. Felfedezték, hogy ilyen szempontból azok a kémiai vegyületek a legveszélyesebbek, amelyek klórt vagy brómot tartalmaznak, különösen néhány hűtőfolyadék és tűzoltó készülék ártalmas.
A káros gázkibocsátás visszaszorítására irányuló világméretű erőfeszítések az 1987-es egyezmény, a montreali jegyzőkönyv nyomán bontakoztak ki. Ennek eredményeképpen az ózonbontó anyagok légköri koncentrációja lassan csökkenő tendenciát mutat, és várhatóan 2070-re eléri az 1980-as szintet.