Fényes Elek (1807–1876) közgazdász, statisztikai és földrajzi író, az MTA rendes tagja
145 éve hunyt el Fényes Elek (Csokaly, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.) közgazdász, statisztikai és földrajzi író, az MTA rendes tagja
Köznemesi református családban született, családja 1635-ben kapta címeres nemeslevelét. Fényes Elek 1824 és 1828 között jogi egyetemre járt Pozsonyban, ahol az ellenzéki ifjúság tagjaként jelen volt az 1825–1827-es országgyűlésen. Pozsonyban Faber Antal révén ismerkedett meg a statisztika tudományával. 1828-tól kezdődően két éven át Pesten dolgozott: királyi táblai jegyzőként, majd ügyvédként. Követként, tanácskozási joggal részt vett az 1830. évi országgyűlésen is. Az országgyűléseken szerzett tapasztalatai révén arra a meggyőződésre jutott, hogy az országban folyó reformelképzelések, reformmunkálatok megvalósításához az adott állapotot leíró statisztikai, földrajzi, néprajzi, közgazdasági és közigazgatási jelleggel bíró munka elkészítése is szükséges. Ezért az ügyvédi pályáról lemondva 1828 és 1831 között ideje egy részét országjárással töltötte, amely alatt az országos viszonyokról gyűjtött adatokat. 1835-ben Pestre költözött, s itt kezdte el megjelentetni Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és georaphiai tekintetben című művét, amely 1836 és 1840 között, hat kötetben jelent meg. A munka vármegyékre és településekre lebontva mutatta be Magyarország nemzetiségi és társadalmi viszonyait, országos összesítést azonban nem adott. A Tudós Társaság 1836-ban és az azt követő évben is dicséretben részesítette az adott évi kötetet. További elismertségét pedig jelzi, hogy 1837-ben az MTA levelező tagjává választotta, a sorozat valamennyi kötetének megjelenése után pedig akadémiai nagydíjban is részesült. A sorozat megjelentetése alatt Fényes újságírással kezdett el foglalkozni. 1838 nyarán Vállas Antallal együttműködve az Ismertető című mezőgazdasági lapot szerkesztette. A munka során közgazdasági publicisztikákat is közölt. A szerkesztői megbízatás nem tartott sokáig, mert a fordításban megjelent külföldi munkák nagy száma miatti nézeteltérés okán feladta a szerkesztői állást.
Hatkötetes nagy műve folytatásának tekinthető a Magyarország statistikája, amely 1841 és 1843 között látott napvilágot. Ez amellett, hogy a korábbi kötetek összesített adatait tette közzé, Európán belüli összehasonlító elemzéseket, illetve okfejtéseket is tartalmazott. Megjelentek benne többek között helyreigazítások és a társadalmi rétegződést bemutató adatok is. Az újabb munka ezúttal is elnyerte az MTA nagydíját. 1846-tól főiskolai statisztikaoktatásra is használták könyvét.
1847-ben újabb fontos munkával, a kétkötetes Magyarország leírásával állt elő. Ez két korábbi műve kivonatát és az ezekhez készült kiegészítéseket tartalmazta. Ugyanebben az évben elkészítette az ország első magyar nyelvű gazdatiszti név- és címtárát is. Szinte ezzel egy időben kezdte el egy olyan munka kivitelezését, amely vármegyénként szándékozott bemutatni az országot. Az egyes kötetek kitértek volna az adott vármegye történeti, földrajzi és statisztikai jellemzőire. A forradalom és szabadságharc eseményei miatt csak egy kötet, Komárom megye leírása látott napvilágot.
Az első magyar statisztikai intézményt, az 1848 tavaszán felállt Országos Statisztikai Hivatalt a Belügyminisztérium főtanácsosaként Fényes Elek irányította. Fényes úgy vélte, az Országos Statisztikai Hivatal létrejöttével megvalósítható a rendszeres, évenkénti összeírások megszervezése és elindítása. Fényes felállíttatta a hivatal könyvtárát és térképtárát, valamint igyekezett megszerezni a korábbi adatfelvételeket, ugyanakkor a közelgő képviselőválasztások névjegyzékét is begyűjtötte. Mindezek mellett egy gazdasági statisztikai anyaggyűjtés megszervezésén dolgozott. A tervezett munkát meghiúsította a hadi helyzet, s a hivatal a kormány Debrecenbe menekülésekor, 1848 végén feloszlott. Fényes is Debrecenbe távozott, ahol 1849 elején a Vésztörvényszék elnöke volt. A szerepvállalásért a fegyverletétel után bujdosásra kényszerült. Egy idő után azonban kézre került, s az Új épület börtönében tartották fogva. Vizsgálatot folytattak le ellene, de végül szabadon engedték.
Szabadulása után újra statisztikai kérdésekkel kezdett foglalkozni; belemerült a munkába, aminek eredményeképpen 1851-ben kiadta négykötetes geográfiai szótárát (Magyarország geographiai szótára). 1854-ben két nagyobb munkája jelent meg, az egyik a török birodalomról, a másik az orosz–török háborúról szólt. 1857-ben kiadta az egész osztrák birodalom statisztikai leírását (Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leírása).
A megélhetés érdekében 1855 és 1857 között több mindennel is foglalkozott, szerkesztője volt egy gazdasági lapnak, útleírást publikált, valamint különböző újságok (a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Falusi Gazda, a Nemzeti Képes Naptár és a Magyar Sajtó) számára írt. 1857 és 1859 között az Első Magyar Általános Biztosító Társaságon belül felálló életbiztosítási ügyosztály vezetője volt, illetve a társaság titkárává is megválasztották. Munkahelyén többek között az élettartamra és a halálozási valószínűségre vonatkozó táblázatokat készített. 1860-tól folyamatosan mellőzni kezdték, s álláshoz sem jutott. Néhány publicisztikája megjelent, több Hazai közügyek cím alatt, amely a Pesti Hírnök közölt 1861-ben.
1858-ban az MTA rendes tagjává választották, azonban 1867-ben megfosztották tagságától. A kiegyezést követően nem tudott újra részt venni a közéletben, amihez erősen hozzájárult, hogy 1861 és 1865 között szerkesztője volt a kormány hivatalos lapjának. Az MTA-n belül 1860-ban létrejött Statisztikai Bizottság, az 1867-ben a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium berkein belül felállított Statisztikai Osztály, az 1871-ben önállóvá vált Statisztikai Hivatal és az 1869-ben megszervezett Pestvárosi Statisztikai Hivatal életébe sem tudott igazán bekapcsolódni. Mindössze a KSH által készítendő helységnévtár elkészítésében kapott némi szerepet. Munkái számának csökkenésével és családi, baráti társaságával való rossz viszonya miatt szegényen élt. Testvére és unokatestvére, illetve barátai és az írói segélyegylet támogatta ugyan, azonban egészségi állapota így is romlásnak indult. Szegényen és magányosan halt meg, végtisztességéről a Keleti Károly által vezetett hivatal gondoskodott.
A szöveg forrása: Kovács Csaba: Fényes Elek. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 202–205. p.
Fényes Elek (1807–1876) műveinek válogatott bibliográfiája.
Hatkötetes nagy műve folytatásának tekinthető a Magyarország statistikája, amely 1841 és 1843 között látott napvilágot. Ez amellett, hogy a korábbi kötetek összesített adatait tette közzé, Európán belüli összehasonlító elemzéseket, illetve okfejtéseket is tartalmazott. Megjelentek benne többek között helyreigazítások és a társadalmi rétegződést bemutató adatok is. Az újabb munka ezúttal is elnyerte az MTA nagydíját. 1846-tól főiskolai statisztikaoktatásra is használták könyvét.
1847-ben újabb fontos munkával, a kétkötetes Magyarország leírásával állt elő. Ez két korábbi műve kivonatát és az ezekhez készült kiegészítéseket tartalmazta. Ugyanebben az évben elkészítette az ország első magyar nyelvű gazdatiszti név- és címtárát is. Szinte ezzel egy időben kezdte el egy olyan munka kivitelezését, amely vármegyénként szándékozott bemutatni az országot. Az egyes kötetek kitértek volna az adott vármegye történeti, földrajzi és statisztikai jellemzőire. A forradalom és szabadságharc eseményei miatt csak egy kötet, Komárom megye leírása látott napvilágot.
Az első magyar statisztikai intézményt, az 1848 tavaszán felállt Országos Statisztikai Hivatalt a Belügyminisztérium főtanácsosaként Fényes Elek irányította. Fényes úgy vélte, az Országos Statisztikai Hivatal létrejöttével megvalósítható a rendszeres, évenkénti összeírások megszervezése és elindítása. Fényes felállíttatta a hivatal könyvtárát és térképtárát, valamint igyekezett megszerezni a korábbi adatfelvételeket, ugyanakkor a közelgő képviselőválasztások névjegyzékét is begyűjtötte. Mindezek mellett egy gazdasági statisztikai anyaggyűjtés megszervezésén dolgozott. A tervezett munkát meghiúsította a hadi helyzet, s a hivatal a kormány Debrecenbe menekülésekor, 1848 végén feloszlott. Fényes is Debrecenbe távozott, ahol 1849 elején a Vésztörvényszék elnöke volt. A szerepvállalásért a fegyverletétel után bujdosásra kényszerült. Egy idő után azonban kézre került, s az Új épület börtönében tartották fogva. Vizsgálatot folytattak le ellene, de végül szabadon engedték.
Szabadulása után újra statisztikai kérdésekkel kezdett foglalkozni; belemerült a munkába, aminek eredményeképpen 1851-ben kiadta négykötetes geográfiai szótárát (Magyarország geographiai szótára). 1854-ben két nagyobb munkája jelent meg, az egyik a török birodalomról, a másik az orosz–török háborúról szólt. 1857-ben kiadta az egész osztrák birodalom statisztikai leírását (Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leírása).
A megélhetés érdekében 1855 és 1857 között több mindennel is foglalkozott, szerkesztője volt egy gazdasági lapnak, útleírást publikált, valamint különböző újságok (a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Falusi Gazda, a Nemzeti Képes Naptár és a Magyar Sajtó) számára írt. 1857 és 1859 között az Első Magyar Általános Biztosító Társaságon belül felálló életbiztosítási ügyosztály vezetője volt, illetve a társaság titkárává is megválasztották. Munkahelyén többek között az élettartamra és a halálozási valószínűségre vonatkozó táblázatokat készített. 1860-tól folyamatosan mellőzni kezdték, s álláshoz sem jutott. Néhány publicisztikája megjelent, több Hazai közügyek cím alatt, amely a Pesti Hírnök közölt 1861-ben.
1858-ban az MTA rendes tagjává választották, azonban 1867-ben megfosztották tagságától. A kiegyezést követően nem tudott újra részt venni a közéletben, amihez erősen hozzájárult, hogy 1861 és 1865 között szerkesztője volt a kormány hivatalos lapjának. Az MTA-n belül 1860-ban létrejött Statisztikai Bizottság, az 1867-ben a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium berkein belül felállított Statisztikai Osztály, az 1871-ben önállóvá vált Statisztikai Hivatal és az 1869-ben megszervezett Pestvárosi Statisztikai Hivatal életébe sem tudott igazán bekapcsolódni. Mindössze a KSH által készítendő helységnévtár elkészítésében kapott némi szerepet. Munkái számának csökkenésével és családi, baráti társaságával való rossz viszonya miatt szegényen élt. Testvére és unokatestvére, illetve barátai és az írói segélyegylet támogatta ugyan, azonban egészségi állapota így is romlásnak indult. Szegényen és magányosan halt meg, végtisztességéről a Keleti Károly által vezetett hivatal gondoskodott.
A szöveg forrása: Kovács Csaba: Fényes Elek. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 202–205. p.
Fényes Elek (1807–1876) műveinek válogatott bibliográfiája.
2021.07.23.
