110 éve született Bibó István (1911–1979) politikus, politológus, történész
110 éve született Bibó István (1911–1979) politikus, politológus, történész, egyetemi oktató, író, jogász. 1963 és 1971 között a KSH Könyvtár tudományos munkatársaként a nemzetközi cserével foglalkozott. A 2010 őszén megnyílt új olvasótermünk névadója, amely teremben elsősorban a szépirodalom, az ismeretterjesztő irodalom, a gyermekkönyvek, a napilapok és magazinok iránt érdeklődők számára kínálunk olvasnivalót.
A Három visszaemlékezés a KSH könyvtárának harminc évéről című írásban Bibó István alakja is megelevenedik. A Leölkes Lajosnéval készített interjúban a múltidézés kapcsán bepillanthatunk könyvtár akkori életébe és Bibó munkájába.
„A külföldi könyvbeszerzésért egy ideig Bibó István felelt. Miután kiengedték a börtönből, őt is ide helyezték, amíg a hatvanadik évét be nem tölti. (Dányival [Dányi Dezsővel] egyébként régről ismerték egymást, a Teleki Intézetben egy fedél alatt dolgoztak. Bibó valamivel idősebb volt Dányinál, ha jól tudom.) Először fizikai munkát, duplumraktár-rendezést bíztak rá. Nagyon pipa voltam, mert már a második infarktusán volt túl. És akkor egész nap dobálta a könyvcsomagokat, a duplumokat. Amikor már nagyon kiabáltam emiatt, megkapta a külföldi könyvbeszerzést. Bibó keze nyomát megtalálhatják sok helyen a régi levelezésekben. Nagyon tanulságos volna megnézni annak a kornak a cserelevelezését, hogy hogyan szövögettük a barátságot az amerikai, német meg egyéb kollégákkal, cseretársakkal.
1970 körül már jöttek be külföldről a különböző, főleg közgazdasági kiadóvállalatok katalógusai. Ezekből kellett kijelölni, hogy miket vegyünk meg. Más budapesti szakkönyvtárakban megnézte a párttitkár meg a szakszervezetis, mi jön be nyugatról. Itt a kutya sem foglalkozott ezzel. Egyrészt nem ismerték a nyelvet – úgy tettek, “mintha”, de nem néztek utána. Másrészt hozzá voltak szokva a külföldi cseréhez; általában így jött be, amire a magyar államigazgatásnak szüksége volt. A külföldi statisztikákat persze nem adhattuk oda akárkinek. Aki olvasni akarta őket, elment az igazgatóhoz, és pecsétes engedélyt kért.
A „puha diktatúra” korában mindent megkaptunk, amit jónak találtunk. Pénzünk volt, mert a KSH adott arra, hogy a kultúrát, főleg a szakirodalom behozatalát támogassa. Minden jött: statisztika, közgazdaságtan, szociológia, gazdaságföldrajz, szociálpolitika. Előfizettük az amerikai egyetemek statisztikai meg közgazdasági tanszékeinek jegyzetsorozatait. […] Amikor Bibó is elment, az ő helyére kerültem.”
Forrás:
Rózsa Dávid – Lencsés Ákos: Három visszaemlékezés a KSH könyvtárának harminc évéről. Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2012. (21. évf.) 2. sz. 42–59. p.
„A külföldi könyvbeszerzésért egy ideig Bibó István felelt. Miután kiengedték a börtönből, őt is ide helyezték, amíg a hatvanadik évét be nem tölti. (Dányival [Dányi Dezsővel] egyébként régről ismerték egymást, a Teleki Intézetben egy fedél alatt dolgoztak. Bibó valamivel idősebb volt Dányinál, ha jól tudom.) Először fizikai munkát, duplumraktár-rendezést bíztak rá. Nagyon pipa voltam, mert már a második infarktusán volt túl. És akkor egész nap dobálta a könyvcsomagokat, a duplumokat. Amikor már nagyon kiabáltam emiatt, megkapta a külföldi könyvbeszerzést. Bibó keze nyomát megtalálhatják sok helyen a régi levelezésekben. Nagyon tanulságos volna megnézni annak a kornak a cserelevelezését, hogy hogyan szövögettük a barátságot az amerikai, német meg egyéb kollégákkal, cseretársakkal.
1970 körül már jöttek be külföldről a különböző, főleg közgazdasági kiadóvállalatok katalógusai. Ezekből kellett kijelölni, hogy miket vegyünk meg. Más budapesti szakkönyvtárakban megnézte a párttitkár meg a szakszervezetis, mi jön be nyugatról. Itt a kutya sem foglalkozott ezzel. Egyrészt nem ismerték a nyelvet – úgy tettek, “mintha”, de nem néztek utána. Másrészt hozzá voltak szokva a külföldi cseréhez; általában így jött be, amire a magyar államigazgatásnak szüksége volt. A külföldi statisztikákat persze nem adhattuk oda akárkinek. Aki olvasni akarta őket, elment az igazgatóhoz, és pecsétes engedélyt kért.
A „puha diktatúra” korában mindent megkaptunk, amit jónak találtunk. Pénzünk volt, mert a KSH adott arra, hogy a kultúrát, főleg a szakirodalom behozatalát támogassa. Minden jött: statisztika, közgazdaságtan, szociológia, gazdaságföldrajz, szociálpolitika. Előfizettük az amerikai egyetemek statisztikai meg közgazdasági tanszékeinek jegyzetsorozatait. […] Amikor Bibó is elment, az ő helyére kerültem.”
Forrás:
Rózsa Dávid – Lencsés Ákos: Három visszaemlékezés a KSH könyvtárának harminc évéről. Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2012. (21. évf.) 2. sz. 42–59. p.
2021.08.07.
