Kőrösy József (1844–1906) statisztikus, író, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
115 éve hunyt el Kőrösy József (Pest, 1844. április 20. – Budapest, 1906. június 23.) statisztikus, író, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
Eredeti neve 1869-ig Hajduska volt, akkor felvette a Kőrösi nevet, majd amikor 1896-ban munkássága elismeréséül nemesi címet nyert a szántói előnévvel, vezetéknevét Kőrösyre változtatta.
Gimnáziumi tanulmányait Pesten végezte, azok befejeztével azonban nem állt módjában továbbtanulni, ezért statisztikusi munkát vállalt az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál. Munkája mellett rendkívüli hallgatóként az egyetemen Kautz Gyula és Konek Sándor nemzetgazdaságtani és statisztikai óráit látogatta, illetve nyelveket tanult.
Pályája kezdetétől figyelemmel kísérte a városlakók szegénységének, gazdagságának, műveltségi szintjének alakulását, egészségi és szellemi állapotát, a fővárosi lakásviszonyokat, és cikkeket írt megfigyeléseiről. Kemény Zsigmond ezen írásai alapján megbízta a Pesti Napló nemzetgazdasági rovatának vezetésével. Ezzel párhuzamosan felfigyelt cikkeire Gorove István földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi miniszter is, aki a minisztérium statisztikai osztályára hívta. A Pesti Naplóból kiváló újságírókhoz csatlakozva részt vett a Reform című politikai lap megalapításában, ahol szintén a közgazdasági rovatot felügyelte.
1869 végén pályázat alapján kinevezték az újonnan szervezett Pestvárosi Statisztikai Hivatal élére. A hivatal igazgatójaként, az akkoriban példaképnek tekintett belga és francia statisztikai hivatalok mintájára igyekezett kiépíteni a korszerű nagyvárosi statisztikát, s rövid tanulmányutat tett a bécsi és a berlini statisztikai intézményekbe. 1873. évi egyesítésekor létrejött Budapest, az intézmény ettől kezdve Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala néven működött. Kőrösy fő törekvése volt, hogy az országos statisztikai szolgálat mellett azonos súllyal működjék a főváros igényeit szem előtt tartó és kielégítő statisztikai intézmény is. Négy fővárosi népszámlálás: az 1870., az 1876., az 1886. és az 1896. évi évtizedközi népösszeírás, továbbá az 1871-es, az 1883-as és az 1885-ös iparstatisztikai felvétel fővárosi szervezése és levezénylése köthető személyéhez. A népszámlálások fővárosi eredményeit több nyelven is kiadták.
1883-tól a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen a statisztika magántanáraként oktatott, majd 1896-ban a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem díszdoktora lett. Tudományos munkája elismeréseképpen az MTA 1879-ben levelező, majd 1903-ban rendes tagjává választotta.
Egyik szervezője volt az 1876-ban Budapesten rendezett, nagy sikerű nemzetközi statisztikai kongresszusnak. Hunfalvy Jánossal és Keleti Károllyal együtt részt vett az 1885-től működő az International Statistical Institute (Nemzetközi Statisztikai Intézet) megalapításában, és aktívan közreműködött annak tevékenységében is.
Elsődleges szakterülete a demográfia volt, továbbá a hozzá kapcsolódó területek kutatása. Vizsgálatai fókuszában az első évtizedekben a halandósági statisztika állt. Tanulmányainak egy része a szociális jelenségek gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, kezdeményezte például a fővárosi munkáslakás-építést, illetve felszólalása nyomán a fővárosi közgyűlés határozata megszüntette a nagyértékű fővárosi telkek könnyelmű, iparpártolás címén való elajándékozását (Lex Kőrösy). Vizsgálta, hogy milyen a közegészségügyi hatása a magasabb házak építésének, foglalkozott továbbá az építési költségek megfigyelésével és statisztikai elemzésével is. Kőrösy figyelmet fordított a gyermekszegénységre, az intézeti szegényházakra, a dologházakra, valamint az intézeten kívül élő szegénységre is. Neki köszönhetően 1900-tól havi rendszerességgel megvalósult a Fővárosi Tanács által gondozottakra, segélyezettekre kiterjedő adatszolgáltatás, feldolgozás és publikáció. Maradandót alkotott a pénzügy- és az árstatisztika módszereinek fejlesztésében is. Felfigyelt a nemzetiségi kérdésre is. Az egyik általa vizsgált folyamat a szlovákság hazai térnyerése volt.
Szerkesztője volt a hivatal több közleményének (Statisztikai Heti Kimutatások, Statisztikai Havi Füzetek, Statisztikai közlemények, évkönyvek, zsebkönyvek, nemzetközi kiadványok). A hivatal kiadványaiban az 1870 és 1899 közötti időszakban mintegy huszonnyolcezer oldalnyi rendszeres tájékoztatás, kiegészítő elemzés jelent meg, Kőrösynek a Fővárosi Statisztikai Hivatal kötelékében mintegy százhetven publikációja látott napvilágot.
A szöveg forrása: Ispán Ágota Lídia – Nádudvari Zoltán: Kőrösy József. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 429–433. p.
Gimnáziumi tanulmányait Pesten végezte, azok befejeztével azonban nem állt módjában továbbtanulni, ezért statisztikusi munkát vállalt az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál. Munkája mellett rendkívüli hallgatóként az egyetemen Kautz Gyula és Konek Sándor nemzetgazdaságtani és statisztikai óráit látogatta, illetve nyelveket tanult.
Pályája kezdetétől figyelemmel kísérte a városlakók szegénységének, gazdagságának, műveltségi szintjének alakulását, egészségi és szellemi állapotát, a fővárosi lakásviszonyokat, és cikkeket írt megfigyeléseiről. Kemény Zsigmond ezen írásai alapján megbízta a Pesti Napló nemzetgazdasági rovatának vezetésével. Ezzel párhuzamosan felfigyelt cikkeire Gorove István földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi miniszter is, aki a minisztérium statisztikai osztályára hívta. A Pesti Naplóból kiváló újságírókhoz csatlakozva részt vett a Reform című politikai lap megalapításában, ahol szintén a közgazdasági rovatot felügyelte.
1869 végén pályázat alapján kinevezték az újonnan szervezett Pestvárosi Statisztikai Hivatal élére. A hivatal igazgatójaként, az akkoriban példaképnek tekintett belga és francia statisztikai hivatalok mintájára igyekezett kiépíteni a korszerű nagyvárosi statisztikát, s rövid tanulmányutat tett a bécsi és a berlini statisztikai intézményekbe. 1873. évi egyesítésekor létrejött Budapest, az intézmény ettől kezdve Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala néven működött. Kőrösy fő törekvése volt, hogy az országos statisztikai szolgálat mellett azonos súllyal működjék a főváros igényeit szem előtt tartó és kielégítő statisztikai intézmény is. Négy fővárosi népszámlálás: az 1870., az 1876., az 1886. és az 1896. évi évtizedközi népösszeírás, továbbá az 1871-es, az 1883-as és az 1885-ös iparstatisztikai felvétel fővárosi szervezése és levezénylése köthető személyéhez. A népszámlálások fővárosi eredményeit több nyelven is kiadták.
1883-tól a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen a statisztika magántanáraként oktatott, majd 1896-ban a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem díszdoktora lett. Tudományos munkája elismeréseképpen az MTA 1879-ben levelező, majd 1903-ban rendes tagjává választotta.
Egyik szervezője volt az 1876-ban Budapesten rendezett, nagy sikerű nemzetközi statisztikai kongresszusnak. Hunfalvy Jánossal és Keleti Károllyal együtt részt vett az 1885-től működő az International Statistical Institute (Nemzetközi Statisztikai Intézet) megalapításában, és aktívan közreműködött annak tevékenységében is.
Elsődleges szakterülete a demográfia volt, továbbá a hozzá kapcsolódó területek kutatása. Vizsgálatai fókuszában az első évtizedekben a halandósági statisztika állt. Tanulmányainak egy része a szociális jelenségek gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, kezdeményezte például a fővárosi munkáslakás-építést, illetve felszólalása nyomán a fővárosi közgyűlés határozata megszüntette a nagyértékű fővárosi telkek könnyelmű, iparpártolás címén való elajándékozását (Lex Kőrösy). Vizsgálta, hogy milyen a közegészségügyi hatása a magasabb házak építésének, foglalkozott továbbá az építési költségek megfigyelésével és statisztikai elemzésével is. Kőrösy figyelmet fordított a gyermekszegénységre, az intézeti szegényházakra, a dologházakra, valamint az intézeten kívül élő szegénységre is. Neki köszönhetően 1900-tól havi rendszerességgel megvalósult a Fővárosi Tanács által gondozottakra, segélyezettekre kiterjedő adatszolgáltatás, feldolgozás és publikáció. Maradandót alkotott a pénzügy- és az árstatisztika módszereinek fejlesztésében is. Felfigyelt a nemzetiségi kérdésre is. Az egyik általa vizsgált folyamat a szlovákság hazai térnyerése volt.
Szerkesztője volt a hivatal több közleményének (Statisztikai Heti Kimutatások, Statisztikai Havi Füzetek, Statisztikai közlemények, évkönyvek, zsebkönyvek, nemzetközi kiadványok). A hivatal kiadványaiban az 1870 és 1899 közötti időszakban mintegy huszonnyolcezer oldalnyi rendszeres tájékoztatás, kiegészítő elemzés jelent meg, Kőrösynek a Fővárosi Statisztikai Hivatal kötelékében mintegy százhetven publikációja látott napvilágot.
A szöveg forrása: Ispán Ágota Lídia – Nádudvari Zoltán: Kőrösy József. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 429–433. p.
2021.06.23.
