65 éve hunyt el Szabó Lőrinc (1900–1957) Kossuth- és József Attila-díjas költő

Szabó Lőrinc 1919 őszén költözött Budapestre, ahol a Budapesti Egyetem (ma: ELTE) bölcsészkar magyar-latin-német szakán tanult, az ott tanító Babits Mihály nemcsak tanítványává, hanem barátjává is fogadta, angolul tanította, sőt a lakását is megosztotta vele. Az egyetemet végül nem fejezte be, mert feleségül vette az Est-lapok irodalmi rovatvezetője, Mikes Lajos lányát. Apósa révén a lap munkatársa lett. 1922-ben jelent meg első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel. A húszas években sorra jelentek meg kötetei (Kalibán; Fény, fény, fény; A Sátán műremekei), amelyeknek verseit az elvont gondolatiság jellemzi, a keleti filozófiák és Schopenhauer hatása jelenik meg bennük változatos versformákban. Írásaiban 1943-tól egyre inkább a hivatalos politika támogatása, jobboldali elfogultság jelent meg, emiatt a költő 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd "feddéssel" igazolták, végül publikációs tilalommal sújtották. Szabó Lőrincet 1947-ben a Magyar Írók Szövetsége heves vita után tagjai közé fogadta. 1949-től nem publikálhatott, ezért többnyire műfordításokból élt. 1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak, az Irodalmi Újság november 2-i számában Ima a jövőért címmel üdvözölte a forradalmat. Már súlyos beteg volt, amikor 1957 márciusában megkapta a Kossuth-díjat, majd nem sokkal később ugyanezen évben október 3-án hunyt el.

A szöveg és kép forrása: kulturpart.hu; librarius.hu