A műfordítás mesterei 1.: M. Nagy Miklós
Az író után a műfordító a legfőbb alkotója egy könyvnek, hiszen ha nem magyar szerzőtől olvasunk, akkor bizony a műfordító munkája kerül előtérbe. Egy jó műfordító, nem csupán lefordítja szó szerint a szöveget, hanem hűen tükrözi a szerző stílusát, szóhasználatát, több szótári jelentést vesz figyelembe és képben van a kulturális-társadalmi utalásokkal kapcsolatban, valamint nem írja át az eredeti szöveget. Elsőként M. Nagy Miklós műfordítói tevékenységét ismertetjük.

Moszkvában szerzett diplomát a Nemzetközi Kapcsolatok Állami Egyetemén, nemzetközi újságírás szakon, ahol második nyelvnek – az angol mellé – a spanyolt választotta, főleg azért, mert a kollégiumban a magyarok és a kubaiak között hagyományosan baráti volt a kapcsolat. Amikor már évek óta nem volt az Európa Kiadónál spanyolul tudó műfordító, az akkori igazgató, Osztovits Levente megbízta spanyol nyelvű regények fordításával, így például az argentin szerző Jorge Bucay Az autodependencia útja című könyvének lefordításával.
A kortárs orosz írók közül Pelevin, Szorokin és Glukhovsky, míg a 20. századiak közül Nabokov könyveit fordította le magyarra.
Legnagyobb fordítói kihívásként Toni Morrison regényeit tartja, mivel az írónő balladisztikusan fogalmaz, ezért nehéz fordítani ezeket. Emellett nagyon nehéz fordító munkának tartotta Joseph O’Connor A Tenger Csillaga című regényét, mert O’Connor nagy szókinccsel dolgozik, az ilyen jellegű művek fordítása pedig időigényes.
A szöveg forrásai: kotvefuzve.reblog.hu; 1749.hu; https://hu.wikipedia.org/wiki/M._Nagy_Miklós
2022.05.02.