1938. május 9-én hunyt el Lux Terka, rá emlékezünk
Lux Terka 1879-ben született Dancsházi Oláh Ida néven. 1900-tól írásait már a Budapesti Napló és A Hét is közli. A Budapesti Naplót, a liberális értelmiség és a felső középosztály lapját említi meg egyedül saját rövid önéletrajzában, mely a Száz magyarok könyvei című antológiában jelent meg. Itt a lap olyan nagynevű munkatársaival dolgozhatott együtt, mint Molnár Ferenc, Ady Endre, Kosztolányi Dezső.
1900-ban a Légrády testvérek lapjának, a Pesti Hírlapnak lesz állandó munkatársa, ahol körülbelül a 1920-as évek végéig dolgozik.
1901-ben jelenik meg első novellája a Vasárnapi Újságban Brigitta jegyzeteiből címmel.
Írásaiban realista eszközökkel ábrázolja Budapest társadalmi berendezkedését, a nő helyzetét és szerepét ebben a modern, változó közegben és környezetben. Szociografikus érzékenységgel és érdeklődéssel fordul témái felé, de olykor a szatirikus stílus is dominál szövegeiben (például a Marcsa gondolatai és a Lenci naplója című kisregényekben, melyek a Jane Austen-i populáris-szatirikus hagyomány folytatóinak, illetve kikarikírozóinak és a mai szingliregény előzményeinek tekinthetők). Fontos témája továbbá az írásaiban újra és újra felbukkanó antiszemitizmus kérdése, melyet nyilvánvalóan elítélt.
1903-ban publikálja első könyveit, a Marcsa gondolatait (mely egy kisregényt és novellákat tartalmaz) és a Mesék című vékony mesekötetet. Ettől kezdve egy-két-három évente jelentkezik újabb regényekkel, novelláskötetekkel, és egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Máig legismertebb regénye, a Budapest: Schneider Fáni regénye 1908-ban jelenik meg. Ebben a Goriot apóra emlékeztető fejlődési regényben a Budapest mint nő metafora bomlik ki: az akkori közvélekedés szerint a főváros olyan, mint egy femme fatale, a férfiak végzetét okozó, ellenállhatatlan nő – pont mint Schneider Fáni, a regény hőse, aki éppúgy kiábrándul a városból, mint Balzac történetében Rastignac Párizsból. Lux azonban mégsem hibáztatja a nagyvárosi életformát a társadalom bajaiért, nem keres bűnbakot, s ezt regénye előszavában is kifejti. Ugyanakkor a könyv rámutat a feudalista rendtől szabadulni képtelen társadalom válságára.
Műveiben visszatérő elem a nemeket érintő társadalmi egyenlőtlenség egyik aspektusaként annak a problémának a hangsúlyozása, hogy a nagyvárosi életforma erkölcsvesztő hatása több veszélyt rejt az egyedülálló vagy az önálló érvényesülésre vágyó nőkre (az úgynevezett „new woman”-re), mint a férfiakra nézve. Novelláira a „női szöveg” többhangúsága jellemző: a társadalmi változások hatására felbomlik a női-férfi hierarchia, s ennek következtében a klasszikus igaz-hamis oppozíciók is ellehetetlenülnek. Lux szövegei a férfi és a nő közötti viszonyrendszerben felmerülő igazság-hazugság relativizmusának kérdését járják körül.
1912-ben megjelenik Az Isten fia és az Ördög fia című regénye, melyet egy évvel később Lázár János rendező megfilmesít. 1913-ban rövid ideig a Színház című lap főszerkesztőjeként dolgozik, Az álomherceg címmel operettet is ír, melyet a Fővárosi Orpheum bemutat a háború alatt. Élete utolsó hét évében nem publikál, de 1941-ben posztumusz kiadják Nápoly és Buda című, Aragóniai Beatrixról szóló, kevéssé sikerült történelmi regényét, mely megjelenésekor nagy népszerűségnek örvend.
Kortársai közül Kóbor Tamás írásművészete hatott rá, valamint a francia realista és naturalista írók, leginkább Balzac; bár ő maga meg volt győződve egyediségéről. „Nem tanított, nem vezetett senki, nem utánoztam senkit, és mindig erősen vigyáztam, hogy idegen hatás alá ne kerüljek. A magyar íróművészek közül Jókait s Kiss Józsefet szerettem, s a külföldiek közül a francia klasszikusokat és az oroszokat.”, írja rövid önéletrajzában. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy könyvei, melyeket feltehetőleg nem csak nők olvastak, már életében több kiadást megértek.
Lux Terka három műve is elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
Budapest
Meseország
Kelet és Nyugat
Források:
Fábri Anna: „Mit lehet írni Pestről?” (A Krúdy-művek Budapestjéről). In: Budapest Negyed 34.
Földvári József: „Egy hazug asszony nem hazug asszony”: Lux Terka nem Lux Terka. In: Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás: Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról. Ráció, Budapest 2009. p. 82–88.
Kádár Judit: „Embervért iszik, aranyat eszik”: Lux Terka Budapestje (Utószó). In: Budapest: Schneider Fáni regénye. Noran, Budapest 2011. p. 251–274.
ELTE
1901-ben jelenik meg első novellája a Vasárnapi Újságban Brigitta jegyzeteiből címmel.
Írásaiban realista eszközökkel ábrázolja Budapest társadalmi berendezkedését, a nő helyzetét és szerepét ebben a modern, változó közegben és környezetben. Szociografikus érzékenységgel és érdeklődéssel fordul témái felé, de olykor a szatirikus stílus is dominál szövegeiben (például a Marcsa gondolatai és a Lenci naplója című kisregényekben, melyek a Jane Austen-i populáris-szatirikus hagyomány folytatóinak, illetve kikarikírozóinak és a mai szingliregény előzményeinek tekinthetők). Fontos témája továbbá az írásaiban újra és újra felbukkanó antiszemitizmus kérdése, melyet nyilvánvalóan elítélt.
Műveiben visszatérő elem a nemeket érintő társadalmi egyenlőtlenség egyik aspektusaként annak a problémának a hangsúlyozása, hogy a nagyvárosi életforma erkölcsvesztő hatása több veszélyt rejt az egyedülálló vagy az önálló érvényesülésre vágyó nőkre (az úgynevezett „new woman”-re), mint a férfiakra nézve. Novelláira a „női szöveg” többhangúsága jellemző: a társadalmi változások hatására felbomlik a női-férfi hierarchia, s ennek következtében a klasszikus igaz-hamis oppozíciók is ellehetetlenülnek. Lux szövegei a férfi és a nő közötti viszonyrendszerben felmerülő igazság-hazugság relativizmusának kérdését járják körül.
1912-ben megjelenik Az Isten fia és az Ördög fia című regénye, melyet egy évvel később Lázár János rendező megfilmesít. 1913-ban rövid ideig a Színház című lap főszerkesztőjeként dolgozik, Az álomherceg címmel operettet is ír, melyet a Fővárosi Orpheum bemutat a háború alatt. Élete utolsó hét évében nem publikál, de 1941-ben posztumusz kiadják Nápoly és Buda című, Aragóniai Beatrixról szóló, kevéssé sikerült történelmi regényét, mely megjelenésekor nagy népszerűségnek örvend.
Lux Terka három műve is elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
Budapest
Meseország
Kelet és Nyugat
Források:
Fábri Anna: „Mit lehet írni Pestről?” (A Krúdy-művek Budapestjéről). In: Budapest Negyed 34.
Földvári József: „Egy hazug asszony nem hazug asszony”: Lux Terka nem Lux Terka. In: Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás: Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról. Ráció, Budapest 2009. p. 82–88.
Kádár Judit: „Embervért iszik, aranyat eszik”: Lux Terka Budapestje (Utószó). In: Budapest: Schneider Fáni regénye. Noran, Budapest 2011. p. 251–274.
ELTE
2018.05.09.
