Huszár István (1927–2010) közgazdász, politikus, országgyűlési képviselő, a KSH elnöke
95 éve született Huszár István (Hernádkak, 1927. július 10. – Budapest, 2010. szeptember 11.) közgazdász, politikus, országgyűlési képviselő, a KSH elnöke
Huszár István a KSH-ba 1963-ban került első elnökhelyettesként. Már az ezt megelőző években is munkakapcsolat fűzte a statisztikai szolgálathoz. Gazdaságpolitikai elemzései rendszeresen felhasználták a magas szintű döntések előkészítéséhez a makrogazdaságról összeállított statisztikai közléseket. 1969-ben a KSH elnökévé nevezték ki államtitkári rangban, és ebben a tisztségében 1969 és 1973 között a Statisztikai Szemle szerkesztőbizottságának is elnöke volt.
Elsősorban a gazdaságtudomány, ezen belül a nemzetgazdaság statisztikájának gyakorlati alkalmazása vonzotta. Művei komplex társadalmi-gazdasági jelenségeket mutattak be, és sokoldalú, tárgyilagos elemzést adtak az aktuális és távlati politikai döntések hatásairól. Munkamódszerére jellemző volt, hogy munkatársaitól gyakran több elemzésváltozatot kért, és bátorított az eltérő vélemények érvelő, tényekkel igazolt kifejtésére. Elvetette a nem kellően kifejtett és megalapozott statisztikai, illetve gazdaságkutatási megállapításokat.
A KSH statisztikusait arra ösztönözte, hogy rendszeresen végezzenek összehasonlításokat a piacgazdaság elvén működő országokkal. Irányításával a KSH már az 1960-as évektől eredményes módszertani munkát végzett a piaci rendszer megközelítéseit alkalmazó nemzetgazdasági elszámolások területén. Így alakult ki az a hazai mutatószám-rendszer, amely szolgáltatási, termelési számlákkal egészítette ki az addigi népgazdasági mérlegeket. A hazai gazdaságstatisztika meghaladta a kizárólagosan anyagi termelési szemléletű elszámolásokat, közelített az ENSZ akkori, fejlettebb normáihoz. Ehhez a nemzetgazdaság elszámolásai a továbbra is fennálló KGST együttműködéssel egyeztetett mutatórendszer alapján, úgynevezett „hidakkal” (fordítótáblázatokkal) voltak összeállíthatók.
A statisztikai módszertani munka hazai irányítójaként szakmai egyeztetéseket indított a kormányzati szervekkel, főként az Országos Tervhivatallal a GDP mutatóinak összeállításáról, amelyek kiegészítették a KGST-előírások szerinti nemzetijövedelem-számítást. Az 1969-ben alakult Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság elnökeként szerkesztette a vizsgálatok alapján összeállított dokumentumokat. A kiadott tanulmánysorozat a népgazdaság távlati terveinek megalapozásához rendelt statisztikai és szakmapolitikai vizsgálatok megállapításait, számításait tartalmazta. Ezekben helyet kaptak a KSH részletes vizsgálatai, például az 1960-as évek második felétől ötévente rendszeresen végzett felmérések a lakosság jövedelmi viszonyairól. A hivatal az 1970-es évek elején felújíthatta a II. világháború előtt már végzett létminimum-számításokat.
Elnöksége idején a KSH-ban önálló Társadalomstatisztikai Főosztály alakult, ahol a korszak kiváló társadalomkutatóinak vezetésével (Andorka Rudolf, Cseh-Szombathy László) kutathatták a társadalmi folyamatokat. Ösztönzést kaptak a KSH háztartás-statisztikájának fejlesztései is, és szociológiai kutatások indulhattak a korabeli szegénységről, valamint a cigány népesség helyzetéről (Kemény István). Támogatta a népgazdasági szektorok és az ágazatok szerinti pénzügyi elszámolások kialakítását is.
Megjelent tanulmányai elsősorban a közgazdaság elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak. Az anyagi folyamatokon túli makrogazdasági és társadalmi folyamatokra, főként a társadalmi jelenségek mérésére és tárgyilagos, adatokra alapozott értelmezésére fordították a figyelmet.
Szöveg forrása: Jasperné Darvas Mária – Nádudvari Zoltán: Huszár István. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 325–326. p.
Kép forrása: https://www.ksh.hu/mult_huszar_istvan
Elsősorban a gazdaságtudomány, ezen belül a nemzetgazdaság statisztikájának gyakorlati alkalmazása vonzotta. Művei komplex társadalmi-gazdasági jelenségeket mutattak be, és sokoldalú, tárgyilagos elemzést adtak az aktuális és távlati politikai döntések hatásairól. Munkamódszerére jellemző volt, hogy munkatársaitól gyakran több elemzésváltozatot kért, és bátorított az eltérő vélemények érvelő, tényekkel igazolt kifejtésére. Elvetette a nem kellően kifejtett és megalapozott statisztikai, illetve gazdaságkutatási megállapításokat.
A KSH statisztikusait arra ösztönözte, hogy rendszeresen végezzenek összehasonlításokat a piacgazdaság elvén működő országokkal. Irányításával a KSH már az 1960-as évektől eredményes módszertani munkát végzett a piaci rendszer megközelítéseit alkalmazó nemzetgazdasági elszámolások területén. Így alakult ki az a hazai mutatószám-rendszer, amely szolgáltatási, termelési számlákkal egészítette ki az addigi népgazdasági mérlegeket. A hazai gazdaságstatisztika meghaladta a kizárólagosan anyagi termelési szemléletű elszámolásokat, közelített az ENSZ akkori, fejlettebb normáihoz. Ehhez a nemzetgazdaság elszámolásai a továbbra is fennálló KGST együttműködéssel egyeztetett mutatórendszer alapján, úgynevezett „hidakkal” (fordítótáblázatokkal) voltak összeállíthatók.
A statisztikai módszertani munka hazai irányítójaként szakmai egyeztetéseket indított a kormányzati szervekkel, főként az Országos Tervhivatallal a GDP mutatóinak összeállításáról, amelyek kiegészítették a KGST-előírások szerinti nemzetijövedelem-számítást. Az 1969-ben alakult Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság elnökeként szerkesztette a vizsgálatok alapján összeállított dokumentumokat. A kiadott tanulmánysorozat a népgazdaság távlati terveinek megalapozásához rendelt statisztikai és szakmapolitikai vizsgálatok megállapításait, számításait tartalmazta. Ezekben helyet kaptak a KSH részletes vizsgálatai, például az 1960-as évek második felétől ötévente rendszeresen végzett felmérések a lakosság jövedelmi viszonyairól. A hivatal az 1970-es évek elején felújíthatta a II. világháború előtt már végzett létminimum-számításokat.
Elnöksége idején a KSH-ban önálló Társadalomstatisztikai Főosztály alakult, ahol a korszak kiváló társadalomkutatóinak vezetésével (Andorka Rudolf, Cseh-Szombathy László) kutathatták a társadalmi folyamatokat. Ösztönzést kaptak a KSH háztartás-statisztikájának fejlesztései is, és szociológiai kutatások indulhattak a korabeli szegénységről, valamint a cigány népesség helyzetéről (Kemény István). Támogatta a népgazdasági szektorok és az ágazatok szerinti pénzügyi elszámolások kialakítását is.
Megjelent tanulmányai elsősorban a közgazdaság elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak. Az anyagi folyamatokon túli makrogazdasági és társadalmi folyamatokra, főként a társadalmi jelenségek mérésére és tárgyilagos, adatokra alapozott értelmezésére fordították a figyelmet.
Szöveg forrása: Jasperné Darvas Mária – Nádudvari Zoltán: Huszár István. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 325–326. p.
Kép forrása: https://www.ksh.hu/mult_huszar_istvan
2022.07.10.