Gaál Jenő (1846. szeptember 14. – 1934. május 18.)

Kutatómunkája nagyobb része a XVIII–XIX. századi gazdaságtörténethez, ezen belül a magyar nemzetgazdaság kialakulásához kapcsolódott. A nemzetgazdaságtan rendszere című kétkötetes művében a közgazdaság és a gazdaságpolitika elméletének összegzését adta; a közgazdaságtant mint politikai tudományt tárgyalta.
Lefordította Berzeviczy Gergely műveit, és levéltári kutatásai alapján életrajzát is megírta. Behatóan tanulmányozta Skerlecz Miklós és Tessedik Sámuel munkásságát. Többkötetes monográfiát szentelt Széchenyi István nemzetfejlesztő munkásságának.
Nagyobb tanulmányai jelentek meg a népesség alakulásáról és a munkaerő vándorlásáról. Magyarországon – a jelenség negatív következményeit történelmi példákon keresztül megvilágítva – az elsők között vizsgálta a kivándorlás társadalmi és gazdasági hatásait.
Felhívta a figyelmet az egyházak és a társadalmi szervezetek munkájának fontosságára a kivándorlás mérséklése, illetve a külföldön nehéz szociális viszonyok közé került magyarok megsegítése ügyében.
Foglalkozott a munkásvédelem kérdéseivel, a birtokpolitika sajátosságaival és az alföldi agrármozgalmakkal is. Szociálpolitikai publikációiban a szegénységben élőkkel való törődést erkölcsi kötelességként, egyszersmind a társadalmi béke zálogaként írta le.
Az 1912-ben Budapesten tartott közegészségügyi konferencián a higiénia fontosságát emelte ki, mint az egészséges nemzet egyik fő összetartó erejét. Nézete szerint a korszerű közegészségügyi elképzelések, a megelőző orvoslás és az eugenika erősíti a társadalom és az állam kapcsolatát, és megóvja a nemzetet a fajromlástól.

Forrás: Nádudvari Zoltán – Rózsa Dávid : Gaál Jenő. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 231–233. p.