Milyen adatokat olvas le kollégánk a térképről?
A főváros magyar anyanyelvű lakosságának területi eloszlását az 1891-es népszámlálás során a lakosság által vallott anyanyelv alapján állapították meg. A még nem beszélő gyermekeket édesanyjuk anyanyelve szerint sorolták be az adott nemzetiségbe. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal még számításba vette a német, a tót (ma szlovák), és az egyéb anyanyelv alapján megállapítható nemzetiségi csoportokat is.
A budapesti statisztikusok a magukat magyarnak vallók számarányának növekedését tapasztalták az előző, 1881-es népszámláláshoz képest: a teljes népességen belül képviselt arányuk 56,73%-ról 67,09%-ra emelkedett. Ezt a 125 ezer fős többletet nemcsak a magyar anyanyelvűek Budapestre történő áramlásának tudták be, hanem a már letelepedett, nem magyar nemzetiségűek beolvadásának is. A pesti oldalon a magukat magyarnak vallók számaránya 70%-ot, míg a budai oldalon 53%-ot tett ki. Buda és Óbuda 1891-ben még főleg német anyanyelvű volt. A magukat magyarnak vallók legnagyobb arányban Terézvárosban (73%) és Józsefvárosban (71%) éltek. Jelentős szlovák lakossága volt Lipótvárosnak (9%) és Kőbányának (7%). További érdekesség Kőbánya nagy létszámú ortodox szerb lakossága is, amely 8%-al képviseltette magát a teljes fővárosi lakosságon belül.
Forrás: Budapest Székes Főváros Statisztikai Hivatalának közleményei. XXV./2. Budapest fővárosa az 1891-ik évben. A népleírás és népszámlálás eredményei. Budapest, Grill Károly Kir. Udvari könyvkereskedése. 1895. 54–58. p.
Forrás: Budapest Székes Főváros Statisztikai Hivatalának közleményei. XXV./2. Budapest fővárosa az 1891-ik évben. A népleírás és népszámlálás eredményei. Budapest, Grill Károly Kir. Udvari könyvkereskedése. 1895. 54–58. p.
2021.03.30.
