Lónyay Menyhért (1822–1884) politikus, pénzügyminiszter, miniszterelnök, honvédelmi miniszter, publicista, az MTA elnöke
200 éve született Lónyay Menyhért (Nagylónya,1822. január 6., Lónya –Budapest, 1884. november 3.) politikus, pénzügyminiszter, miniszterelnök, honvédelmi miniszter, publicista, az MTA elnöke
Lónyay Menyhért a Királyi Magyar Tudományegyetemen 1839-ben bölcsészdoktori, majd államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1839-től 1843-ig külföldön főként közgazdasági és pénzügyi tanulmányokkal foglalkozott, és beutazta Magyarország és Erdély nagy részét.
1843 és 1847 között Bereg vármegye országgyűlési követe lett. 1847–1848-ban részt vett a reformkori közjogi küzdelmekben, az 1848. évi törvények megalkotásában is közreműködött. Az első népképviseleti országgyűlés tagja volt 1848 júliusától szeptemberéig, ezután 1849 májusától 1849 augusztusáig a Pénzügyminisztérium tanácsosa, illetve a minisztérium megbízott államtitkára lett. A szabadságharc bukása után Franciaországba távozott, 1849–1850-ben a párizsi Collège de France előadásait hallgatta. 1850 és 1858 között, miután kegyelmet kapott és hazatért, birtokai ügyeivel foglalkozott.
Az 1850-es évek végétől aktívan közreműködött több hitelintézet, például az 1858-tól működő Első Hazai Biztosító Társaság megalapításában. 1866-tól a Magyar Földhitelintézet elnöke volt. Ellenzéki képviselőként előbb 1860-tól, majd 1865 és 1867 között fontos szerepet játszott a kiegyezés előkészítésében, tárgyalásain. A kiegyezés után részt vett Magyarország politikai vezetésében. 1867-től 1870-ig az Andrássy-kormány pénzügyminisztereként, 1870–1871-ben a Monarchia közös pénzügyminisztereként tevékenykedett, majd 1871–1872-ben Magyarország miniszterelnöke és honvédelmi minisztere lett. A kormányzása idején született 1872. évi első ipartörvény felgyorsította a modern gyáripari fejlődést, a céhek felszámolásával utat nyitott a szabad ipargyakorlásnak. Az 1872. évi 32. törvénycikk alapján 1873-ban létrejött az egyesített főváros, Budapest. Miután távozott a kormányból, országgyűlési képviselőként, majd a főrendiház tagjaként politizált, 1883-ban támogatta a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot.
Az 1840-es évektől kezdve megjelent művei értékelték Magyarország gazdasági helyzetét, a pénzügyi leveleit tartalmazó kötet a magyarországi közgazdasági szakirodalom klasszikus műve lett. Az 1847-ben megjelent Hazánk anyagi érdekeiről című tanulmányában a közutak, a vasút és a vízi utak fejlesztési javaslataival a közlekedési hálózat szükségességét mutatta be. Az 1850-es évektől a Pesti Naplóban és a Budapesti Szemlében sorra jelentette meg nemzetgazdasági publicisztikáit, elemzéseit. Pénzügyminiszterként nevéhez fűződik a korszerű költségvetés intézményének magyarországi bevezetése, az államháztartás alapjainak lerakása.
A miniszterelnöksége után szentlőrinci birtokára visszavonulva közgazdasági monográfiákat és egy terjedelmes művet írt a magyarországi adóügyről, rendezte naplóit, visszaemlékezéseit. Széchenyi István hagyatékának gondozásával is foglalkozott.
1858-tól az MTA levelező tagja, 1861-től tiszteleti tagja, 1866-tól igazgatója, majd 1866-tól 1871-ig másodelnöke, 1871 és 1884 között elnöke volt. Akadémiai székfoglalóját A Tiszaszabályozás története és nemzetgazdasági fontossága címmel írta meg. Fontos szerepet játszott a hivatalos magyar statisztika megszületésében.
1860-ban megalakították az MTA Statisztikai Bizottságát, amelynek 1884-ig tagja, 1867 és 1872 között elnöke volt. Az 1860. december 6-ai ülésen Lónyay a direkt adókra vonatkozó adatok összeállítását vállalta el, amiről két tanulmánya jelent meg a Statistikai Közleményekben 1861-ben. Lónyay szorgalmazta, hogy az Akadémia kapcsolódjon be a közgazdasági problémák megoldásába, segítse a kormányzást és a gazdaság szereplőit.
A szöveg és kép forrása: Nádudvari Zoltán – Rettich Béla: Lónyay Menyhért. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 458–459. p.
1843 és 1847 között Bereg vármegye országgyűlési követe lett. 1847–1848-ban részt vett a reformkori közjogi küzdelmekben, az 1848. évi törvények megalkotásában is közreműködött. Az első népképviseleti országgyűlés tagja volt 1848 júliusától szeptemberéig, ezután 1849 májusától 1849 augusztusáig a Pénzügyminisztérium tanácsosa, illetve a minisztérium megbízott államtitkára lett. A szabadságharc bukása után Franciaországba távozott, 1849–1850-ben a párizsi Collège de France előadásait hallgatta. 1850 és 1858 között, miután kegyelmet kapott és hazatért, birtokai ügyeivel foglalkozott.
Az 1850-es évek végétől aktívan közreműködött több hitelintézet, például az 1858-tól működő Első Hazai Biztosító Társaság megalapításában. 1866-tól a Magyar Földhitelintézet elnöke volt. Ellenzéki képviselőként előbb 1860-tól, majd 1865 és 1867 között fontos szerepet játszott a kiegyezés előkészítésében, tárgyalásain. A kiegyezés után részt vett Magyarország politikai vezetésében. 1867-től 1870-ig az Andrássy-kormány pénzügyminisztereként, 1870–1871-ben a Monarchia közös pénzügyminisztereként tevékenykedett, majd 1871–1872-ben Magyarország miniszterelnöke és honvédelmi minisztere lett. A kormányzása idején született 1872. évi első ipartörvény felgyorsította a modern gyáripari fejlődést, a céhek felszámolásával utat nyitott a szabad ipargyakorlásnak. Az 1872. évi 32. törvénycikk alapján 1873-ban létrejött az egyesített főváros, Budapest. Miután távozott a kormányból, országgyűlési képviselőként, majd a főrendiház tagjaként politizált, 1883-ban támogatta a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot.
Az 1840-es évektől kezdve megjelent művei értékelték Magyarország gazdasági helyzetét, a pénzügyi leveleit tartalmazó kötet a magyarországi közgazdasági szakirodalom klasszikus műve lett. Az 1847-ben megjelent Hazánk anyagi érdekeiről című tanulmányában a közutak, a vasút és a vízi utak fejlesztési javaslataival a közlekedési hálózat szükségességét mutatta be. Az 1850-es évektől a Pesti Naplóban és a Budapesti Szemlében sorra jelentette meg nemzetgazdasági publicisztikáit, elemzéseit. Pénzügyminiszterként nevéhez fűződik a korszerű költségvetés intézményének magyarországi bevezetése, az államháztartás alapjainak lerakása.
A miniszterelnöksége után szentlőrinci birtokára visszavonulva közgazdasági monográfiákat és egy terjedelmes művet írt a magyarországi adóügyről, rendezte naplóit, visszaemlékezéseit. Széchenyi István hagyatékának gondozásával is foglalkozott.
1858-tól az MTA levelező tagja, 1861-től tiszteleti tagja, 1866-tól igazgatója, majd 1866-tól 1871-ig másodelnöke, 1871 és 1884 között elnöke volt. Akadémiai székfoglalóját A Tiszaszabályozás története és nemzetgazdasági fontossága címmel írta meg. Fontos szerepet játszott a hivatalos magyar statisztika megszületésében.
1860-ban megalakították az MTA Statisztikai Bizottságát, amelynek 1884-ig tagja, 1867 és 1872 között elnöke volt. Az 1860. december 6-ai ülésen Lónyay a direkt adókra vonatkozó adatok összeállítását vállalta el, amiről két tanulmánya jelent meg a Statistikai Közleményekben 1861-ben. Lónyay szorgalmazta, hogy az Akadémia kapcsolódjon be a közgazdasági problémák megoldásába, segítse a kormányzást és a gazdaság szereplőit.
A szöveg és kép forrása: Nádudvari Zoltán – Rettich Béla: Lónyay Menyhért. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 458–459. p.
2022.01.06.
