65 éve hunyt el Heltai Jenő (1871–1957) Kossuth-díjas író, újságíró, dramaturg
Herzl Eugen néven született 1871. augusztus 11-én. 1913-ban a Herzl családi nevét Heltaira változtatta.
Első verse 14 éves korában jelent meg. Jogi tanulmányait 1890-ben félbeszakítva az újságírói pályára lépett: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársaként dolgozott. Sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. 1900-ban titkárként, 1914–18-ban dramaturg-igazgatóként dolgozott a Vígszínháznál, 1918-tól az Athenaeum kiadó irodalmi igazgatója, 1916-tól a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke. Később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–1934-ben a Magyar Színház egyik igazgatója volt.
A modern nagyvárosi élet franciásan könnyed, közvetlen verselőjeként tűnt fel (Modern dalok, 1892; Kató, 1894; Fűzfasíp, 1913; Elfelejtett versek, 1947). Népszerűekké váltak Kacsóh Pongrác János vitézéhez írt dalszövegei. Regényeiben előszeretettel ábrázolta humorosan a századforduló bohém világát. Vígjátékai ironikusan jelenítették meg a polgári létforma erkölcsi ferdeségeit. Leghíresebb művét, A néma levente című verses színpadi játékát 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban. 1927-ben műfordítói tevékenységéért francia becsületrenddel tüntették ki. 1945-ben a Magyar PEN Klub elnökévé választották. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.