Színházi világnap – március 27.
A színház történetéről születtek már hosszabb, akár tízkötetes művek is, amelyek egy összefogó egységbe igyekeznek bemutatni mindent, ami a színházzal kapcsolatos. Az összefoglaló művekre azonban jellemző a távolabbi nézőpont és a problémák elemzésének hiánya. Így sokszor egy-egy korszak nem kap elég hangsúlyt és még a jelentős eseményekről is csak említés történik.
A Balassi Kiadó gondozásában megjelent Színháztörténet című kötetben azonban Andreas Kotte, a Berni Egyetem Színháztudományi Intézetének professzora, egy olyan ívet mutat meg a színház évezredes történetéből, amely mindezen szempontokat egyesíti. Ő ugyanis a színháztudomány minden területén (színháztörténet- és elmélet, dramaturgia, előadás-elemzés) tevékeny. Vallja, hogy a mindenkori színházi előadás a jelenben játszódik, azonban kizárólag múltbeli, történeti jelenségként vizsgálható és elemezhető.
Már a prológusban olvashatjuk felvetéseit a színház több lehetséges eredetéről és a periodizáció kérdéseiről. A korai színházformák megalakulásával kezdi, majd a kereszténység hatására tér rá, amely a vallási játékok megjelenéséhez vezetett. Szereptípusok, drámamotívumok, szerzői életművek adják írásának alapját. A továbbiakban az udvari és nemzeti színházak, majd a forradalmak hatására a színházreformok időszakát ismerhetjük meg. Végül a „kikülönülés mítosza”, a színház szabadsága, a multifunkcionális terek és az akcióművészet témája kerül sorra.
A könyvet olvasva beláthatjuk, a színháztudomány az utóbbi évszázadban is rengeteget változott. Naprakész és sokrétű tájékozódási alapot nyújt Kotte a kezdetekre visszatekintő, de napjaink színházát is éppoly érdeklődéssel elemző munkájával. Ahogy epilógusában írja, a színház nem fejlődik, csupán az őt aktuálisan körülvevő társadalmi hatások következményeként változik.
Andreas Kotte: Színháztörténet. Jelenségek és diskurzusok
Budapest, Balassi Kiadó, 2020. 423 p.
Raktári jelzet: E 19330
A könyvtárban itt található.
(Kép: wikipedia.hu)
Már a prológusban olvashatjuk felvetéseit a színház több lehetséges eredetéről és a periodizáció kérdéseiről. A korai színházformák megalakulásával kezdi, majd a kereszténység hatására tér rá, amely a vallási játékok megjelenéséhez vezetett. Szereptípusok, drámamotívumok, szerzői életművek adják írásának alapját. A továbbiakban az udvari és nemzeti színházak, majd a forradalmak hatására a színházreformok időszakát ismerhetjük meg. Végül a „kikülönülés mítosza”, a színház szabadsága, a multifunkcionális terek és az akcióművészet témája kerül sorra.
A könyvet olvasva beláthatjuk, a színháztudomány az utóbbi évszázadban is rengeteget változott. Naprakész és sokrétű tájékozódási alapot nyújt Kotte a kezdetekre visszatekintő, de napjaink színházát is éppoly érdeklődéssel elemző munkájával. Ahogy epilógusában írja, a színház nem fejlődik, csupán az őt aktuálisan körülvevő társadalmi hatások következményeként változik.
Andreas Kotte: Színháztörténet. Jelenségek és diskurzusok
Budapest, Balassi Kiadó, 2020. 423 p.
Raktári jelzet: E 19330
A könyvtárban itt található.
(Kép: wikipedia.hu)
2021.03.27.