120 éve született Sir Pelham Grenville Wodehouse (1881–1975) brit író és drámaíró, az „angol Rejtő Jenő”
P.G. Wodehouse legismertebb a Jeeves-es és Blandings Kastély-os regényeiről és novelláiról, de tehetséges drámaíró és dalszövegíró is volt, társalkotója és írója volt tizenöt darabnak és 250 dalszövegnek közel harminc zenés vígjátékhoz. Társszerzője volt Molnár Ferencnek is, ő dolgozta át zenés színpadra a Játék a kastélyban című színművét, The Play’s the Thing (A színdarab az igazi) címen.
Wodehouse a londoni Dulwich College-ban tanult, majd a banki szektorban dolgozott egy rövid ideig, ezt követően a London Globe hírlap rovatvezetőjeként kezdett el dolgozni, és emellett szabadúszóként számos más újságnak is írt, köztük a londoni Strandnak és a New York-i Saturday Evening Postnak. 1909 után hosszú ideig az Amerikai Egyesült Államokban és Franciaországban élt és dolgozott. 1940-ben a németek elfogták Franciaországban, így a II. világháború nagy részét Berlinben töltötte internálva. 1941-ben elfogadta a náci propagandaminisztérium ajánlatát, a német rádió Amerika felé sugárzott adásában felolvasta írásait. Bár az elhangzott szövegek keserű gúnnyal idézték fel Wodehouse fogolytáborbeli élményeit, és korántsem szolgálták a német érdekeket, az angol közvélemény mélységes felháborodással fogadta magát a puszta tényt, hogy kedvenc humoristája a berlini rádió hullámhosszán hallatja hangját. A háború után Wodehouse az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1955-ben állampolgár lett. 1975-ben lovaggá ütötték.
Wodehouse eleinte iskolai történeteket írt, majd könnyű románcokat. Csak 1913-ban, a Valami új (Something Fresh) című regényében fordult a bohózathoz, amely különösen az erőssége lett. Regényeiben szinte mindig ugyanaz a kor, a XX. század első évtizede, VII. Edward uralkodásának időszaka elevenedik meg. Hősei újra és újra visszatérnek: a különböző regényekben szereplő figurák ismerik egymást, életük sokszorosan összefonódik. Legendás alakjai igazi különcök: Lord Emsworth, a kelekótya dísznövénytenyésztő vidéki arisztokrata; Jeeves, a zseniális inas és gazdája, a félnótás Bertie Wooster; Molloy, a kétbalkezes bűnöző és Psmith, a szocialista eszmékkel kacérkodó, szószátyár alak. Wodehouse fő erőssége nyelvezete, amelyben a korabeli szleng keveredik a választékos írói kifejezésekkel és a klasszikus idézetekkel. Szerb Antal a nyelvi humor legcsodálatosabb virtuózának tartotta. Legismertebb művei közül sok magyarul is megjelent, így a Forduljon Psmith-hez, az Életművész, a Folytassa, Jeeves, a Talált pénz, Hűbele Sámuel és a Kirabol a komornyikom.
A szöveg forrása: cultura.hu; britannica.com
Wodehouse eleinte iskolai történeteket írt, majd könnyű románcokat. Csak 1913-ban, a Valami új (Something Fresh) című regényében fordult a bohózathoz, amely különösen az erőssége lett. Regényeiben szinte mindig ugyanaz a kor, a XX. század első évtizede, VII. Edward uralkodásának időszaka elevenedik meg. Hősei újra és újra visszatérnek: a különböző regényekben szereplő figurák ismerik egymást, életük sokszorosan összefonódik. Legendás alakjai igazi különcök: Lord Emsworth, a kelekótya dísznövénytenyésztő vidéki arisztokrata; Jeeves, a zseniális inas és gazdája, a félnótás Bertie Wooster; Molloy, a kétbalkezes bűnöző és Psmith, a szocialista eszmékkel kacérkodó, szószátyár alak. Wodehouse fő erőssége nyelvezete, amelyben a korabeli szleng keveredik a választékos írói kifejezésekkel és a klasszikus idézetekkel. Szerb Antal a nyelvi humor legcsodálatosabb virtuózának tartotta. Legismertebb művei közül sok magyarul is megjelent, így a Forduljon Psmith-hez, az Életművész, a Folytassa, Jeeves, a Talált pénz, Hűbele Sámuel és a Kirabol a komornyikom.
A szöveg forrása: cultura.hu; britannica.com
2021.10.15.
