A Seuso kincs legendája

Szabadság alatt mi mást csinál a könyvtáros, mint olvas, valami jó könyvet. Akár többet is, ha belefér az idejébe. A médiában sokat olvastam a Seuso-kincsekről, de nem igazán ismertem a részleteket eddig. Azért esett a választásom erre a könyvre, mert nem magukat a kincseket mutatja be művészettörténeti vagy régészeti szempontból, hanem előkerülésének és eltűnésének körülményeit.

 

Az 1970-es években egy szabadbattyáni fiatalember találta meg a felbecsülhetetlen értékű kincseket, a lelőhelyet pontosan nem ismerjük, vagy a Kőszár-hegyi bányából, vagy egy polgárdi pince eldugott részéből került elő a leletegyüttes. Mivel a kincskereső nem szolgáltatta be a helyi múzeumnak a leletet, megpróbálta illegális úton értékesíteni. Ez lett a veszte, valaki megölte, hogy hozzájuthasson az értékekhez. Az 1990-es években angol kutatók egy bizonyos Seuso római nemes nevével ellátott kincseken (ezüst kancsók, tálak, szelencék stb.) felfedezik a Pelso feliratot, ami a magyarországi Balatonra utal. Ezért szólnak a magyar művészettörténészeknek, akik hamar rájönnek, hogy hazánkból származik a kincs. Volt egy tulajdonjogi per New Yorkban 1993-ban, amit a magyar állam elvesztett, de 2014 után fokozatosan visszaszerezték a leletegyüttest. 

 

A szerzővel bejárhatjuk a közeli kőbánya és az ókori villarom területét, megismerhetjük az egykori tanúk beszámolóját, és néhány hipotézisen is elgondolkodhatunk, hogy vajon hogy történhetett, hogy elveszett ez a páratlan kincs olyan sokáig a magyar közönség számára. 

 

A könyvtárban itt található.