Október 18. – A Magyar Regényírás Napja
1740. október 18-án született Dugonics András, a magyar matematikai műnyelv megteremtője és a magyar regényírás úttörő alakja. Ezen a napon Dugonics munkásságáról szokás megemlékezni, illetve a magyar irodalom és regényírás jelentősége kerül előtérbe. A Magyar Regényírás Napja alkalmából, 2022-ből 5 díjnyertes kortárs magyar regényt ajánlunk.
A Libri irodalmi díj nyertese 2022-ben Krasznahorkai László Herscht 07769 című elbeszélése lett, amely két mondatból áll: az első a könyv mottója: “A remény hiba.”; a második mondat több mint 400 oldalon át tart, és vezet végig bennünket a nagy termetű, jólelkű falmosó, Florian Herscht történetén. A közönségdíjat Bödőcs Tibor Mulat a Manézs című politikai szatírája nyerte el. A regény Hettikánia teljhatalmú ura, Luigi King egyetlen napját kíséri végig, és mutat rá az autokratikus hatalomgyakorlás stratégiáira, módszereire és visszásságaira.
Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. 2022-ben az Artisjus Irodalmi Díjat Keresztury Tibor kapta meg a Hűlt helyem című prózakötetéért. Az önéletrajzi visszatekintésű regény a testi-lelki megpróbáltatásokon keresztül mutatja be a születés pillanatától, a gyerekkor és az ifjúkor mozgalmas időszakán át a keserű jelenig a főhős nehéz életét. A fejezetekben az elbeszélő kíméletlen őszinteséggel vall függőségeiről, betegségeiről, gyógyulásairól és mostani állapotáról.
140 éve hunyt el Arany János (1817–1882) magyar költő, tanár, lapszerkesztő
Arany János magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének.
Ma 60 éves Darvasi László József Attila-díjas író, költő, újságíró, szerkesztő, pedagógus
1986-ban diplomázott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán. 1986 és 1989 között Hódmezővásárhelyen és Szegeden általános iskolai tanárként dolgozott. 1989-től a Délmagyarország munkatársa, 1992 és 1993 között a lap kulturális rovatvezetője. 1990-től 1998-ig a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője. 1993-tól az Élet és Irodalom főmunkatársa.