Martin Schmeizel (1679. május 28. – 1747. július 30.)

Schmeizel nem egyszerűen a polihisztorok korszakában élt, hanem maga is számos különböző tudományterületen oktatott és alkotott. Történészként az egyetemes és magyar világi történelemmel, egyház- és jogtörténettel, helytörténettel, tudomány- és irodalomtörténettel foglalkozott. Írásai kezdetben szülőföldje, Erdély történetének legfontosabb eseményeit tárgyalták. Jelentős volt a Német-római Császárságról írt áttekintő munkája, de az egyháztörténetet is az egyetemi tanulmányok elengedhetetlen részének tekintette. Általános történeti, állam- és jogtörténeti, heraldikai, valamint a diákok tájékozódását segítő munkáiban többször foglalkozott geográfiai témájú kérdésekkel és problémákkal is. Mind jénai, mind hallei korszakában az egyetemes történelem eseményeinek tanulmányozása és bemutatása mellett közelebbi környezetének múltjával is foglalkozott. Jénában 1723-ban jelent meg első heraldikai tudományos kézikönyve, de a numizmatikát is bevonta a történelemoktatásba. Kisebb terjedelmű nyelvészeti írásokban foglalkozott a német irodalmi nyelv és az erdélyi szászok által beszélt nyelv különbségeivel, valamint etimológiai elemzésekkel is.

 

Ugyanakkor az egyik első hungarológus volt, aki szóban, előadásain és írásaiban is vállalta magyarországi eredetét a nemzetközi környezetben, és sokat tett a Magyarország történelme, földrajza és más jellemzői iránt érdeklődők információs és könyvtári ellátásáért, a kulturális örökség megőrzéséért. Oktatói, tudományos és publikációs tevékenységén túl a magyar könyvtár- és kultúrtörténet szempontjából kiemelkedő teljesítményeként a magyar történelemről nyomtatásban megjelent, több mint ötszáz mű összegyűjtésével létrehozta az első hungarica- és transylvanicakönyvtárt, amelynek katalógusát halála után, 1748 és 1751 között adták ki Michael Gottlieb Agnethler, a Schmeizelhez hasonlóan erdélyi szász származású egyetemi oktató közreműködésével. Korabeli jegyzékek, katalógusok és későbbi rekonstrukciók alapján állítható, hogy Schmeizel szisztematikusan gyűjtött, elsősorban latin és német nyelvű művekből álló, jelentős tudós könyvtárral rendelkezett, amelyről utolsó éveiben bibliográfiát készített. Ez azonban elveszett. Az egyetemi oktatásban az államismereti kurzust Schmeizel kezdte el collegium politicostatisticumnak nevezni és így tanítani.

Forrás: Rózsa Ádám – Rózsa Gábor: Martin Schmeizel. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 614–615. p.