120 éve született Illyés Gyula (1902–1983) Kossuth-díjas költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő

A Nyugatban 1927 novemberében jelent meg első írása, egy könyvkritika: Duhamel Oroszországban címen. 1928-ban első verseskötetét, a  Nehéz földet is a Nyugat adta ki. Néhány év alatt nemzedékének egyik legelismertebb alkotójává vált. 1933-tól a népi írók mozgalmának egyik vezető személyisége. 1937-től a Nyugat társszerkesztője, annak megszűnte után a Magyar Csillag szerkesztője (1941–1944). A német megszállás után vidéken és a fővárosban bujkált.
Verseiben és prózai munkáiban leginkább a magyarság sorsproblémáival foglalkozott. A Puszták népe (1936) és a Magyarok (1938) című művei hangjukban és műfajukban egyaránt újszerű alkotások. Petőfi című művében sikerrel egyesítette a regény és az esszé sajátosságait.
Aktívan részt vett a politikában: 1937-ben a Márciusi Front szellemi és politikai mozgalom egyik alapítója, majd 1945 tavaszától részt vett a Nemzeti Parasztpárt munkájában. Nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, 1948-ban lemondott.
1946 nyarán megszervezte a Magyar Népi Művelődési Intézetet. 1946 és 1949 között a Válasz szerkesztője. 1946 és 1948 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A Rákosi-korban igyekezett visszavonultan élni. 1956 októberének legnagyobb hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. A Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt. 1961-től rendszeresen jelentek meg művei, 1969-ben megindult életmű-sorozata, amelynek 22 kötete jelent meg 1986-ig.

A szöveg és kép forrása: pim.hu