Jakó Zsigmond Pál (1916. szeptember 2. – 2008. október 26.)
10 éve ezen a napon (október 26.) hunyt el Jakó Zsigmond Pál művelődés- és gazdaságtörténész, levéltáros, paleográfus, az MTA tiszteleti tagja.
A középiskolát a hajdúböszörményi Református Gimnáziumban végezte, majd 1934-től történelem–latin–művészettörténet szakon folytatta tanulmányait a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. Diplomáját 1939-ben szerezte meg, majd Mályusz Elemérnek, a középkori magyar történelem neves professzorának irányításával a következő évben doktori vizsgát is tett. Egy évig az egyetem Magyar Népiség- és Településtörténeti Intézetében folytatott gyakornoki munkát, majd további egy évet a Magyar Országos Levéltárban töltött.
1941-ben került Kolozsvárra, ahol az 1950-ben történt államosításig az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában dolgozott, 1945-től igazgatóként. 1944-ben jelentős szerepet vállalt a II. világháború során veszélybe került levéltári anyagok megmentésében. Később is sokat tett a pótolhatatlan forrásanyagot jelentő levéltári örökség megmentése, feltárása és közkinccsé tétele érdekében, ideértve az erdélyi nemzetiségekre vonatkozó dokumentumokat is.
1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes–Bolyai) Egyetemen történeti segédtudományok és középkori egyetemes történelem tantárgyból előadásokat tartott, 1947-től professzori kinevezéssel. 1949-től a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa volt. 1981-ben vonult nyugállományba.
1990-ben közreműködött az EME újraalapításában, az Erdélyi Múzeum című folyóirat újraindításában.
1941-ben került Kolozsvárra, ahol az 1950-ben történt államosításig az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában dolgozott, 1945-től igazgatóként. 1944-ben jelentős szerepet vállalt a II. világháború során veszélybe került levéltári anyagok megmentésében. Később is sokat tett a pótolhatatlan forrásanyagot jelentő levéltári örökség megmentése, feltárása és közkinccsé tétele érdekében, ideértve az erdélyi nemzetiségekre vonatkozó dokumentumokat is.
1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes–Bolyai) Egyetemen történeti segédtudományok és középkori egyetemes történelem tantárgyból előadásokat tartott, 1947-től professzori kinevezéssel. 1949-től a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa volt. 1981-ben vonult nyugállományba.
1990-ben közreműködött az EME újraalapításában, az Erdélyi Múzeum című folyóirat újraindításában.
2018.10.26.
Előző cikk
Sajóhelyi István (1878. október 27. – 1947. november 1.)
2018.10.27.
Kemény Gábor (1830. július 9. – 1888. október 23.)
2018.10.23.
