Malán Mihály (1900. szeptember 16. – 1968. október 13.)
50 éve ezen a napon (október 13.) hunyt el Malán Mihály antropológus, orvos, biológus, egyetemi tanár.
1918 és 1926 között a Királyi Magyar Tudományegyetem (Pest), illetve Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi, majd a bölcsészet-tudományi karán tanult, ugyanott embertan főtárgyból, földtan és régészet melléktárgyból kitüntetéssel doktorált 1929-ben.
1940 és 1946 között Kolozsvárott, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Embertani Tanszékén tanított, 1942-ben megszervezte a kitűnően felszerelt Embertani Intézetet, és elindította a Múzeumi Füzeteket. A II. világháború után a Bolyai Tudományegyetem megbízottjaként összeszedte és megmentette az egyetem széthordott javait. 1946 és 1952 között a Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajzosainak és régészeinek, valamint 1948 és 1952 között a Debreceni Tudományegyetem, illetve a Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatóinak antropológiát oktatott. Debrecenben megalapította az Embertani Intézetet, amelynek 1950-től tanszékvezetője is volt. 1946-tól 1949-ig Budapesten a Néptudományi Intézet Antropológiai csoportjának vezetőjévé nevezték ki, 1949 és 1958 között pedig a Természettudományi Múzeum embertani tárának tudományos munkatársaként tevékenykedett.
1962-ben visszakerült a Kossuth Lajos Tudományegyetem Embertani Intézetébe, ahol az önállóvá vált Embertani Tanszék első és utolsó vezetője volt nyugdíjba vonulásáig, 1967-ig. 1954-ben indította el az Anthropologiai Közlemények című folyóiratot, amelyet tizenöt éven átszerkesztett.
1940 és 1946 között Kolozsvárott, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Embertani Tanszékén tanított, 1942-ben megszervezte a kitűnően felszerelt Embertani Intézetet, és elindította a Múzeumi Füzeteket. A II. világháború után a Bolyai Tudományegyetem megbízottjaként összeszedte és megmentette az egyetem széthordott javait. 1946 és 1952 között a Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajzosainak és régészeinek, valamint 1948 és 1952 között a Debreceni Tudományegyetem, illetve a Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatóinak antropológiát oktatott. Debrecenben megalapította az Embertani Intézetet, amelynek 1950-től tanszékvezetője is volt. 1946-tól 1949-ig Budapesten a Néptudományi Intézet Antropológiai csoportjának vezetőjévé nevezték ki, 1949 és 1958 között pedig a Természettudományi Múzeum embertani tárának tudományos munkatársaként tevékenykedett.
1962-ben visszakerült a Kossuth Lajos Tudományegyetem Embertani Intézetébe, ahol az önállóvá vált Embertani Tanszék első és utolsó vezetője volt nyugdíjba vonulásáig, 1967-ig. 1954-ben indította el az Anthropologiai Közlemények című folyóiratot, amelyet tizenöt éven átszerkesztett.
2018.10.13.
Előző cikk
Október 23. hőseire emlékezünk
2018.10.23.
Podmaniczky Horác (1866. január 23. – 1938. október 8.)
2018.10.08.
