Schneller Károly (1893. július 12. – 1953. december 10.)

Apja Schneller István teológiai igazgató, majd Kolozsváron és Szegeden egyetemi tanár, anyja Boór Melanie volt. Családja Pozsonyból Kolozsvárra költözött, Schneller Károly itt érettségizett. 1911-től az FJTE JÁK-on folytatta tanulmányait. Az I. világháborúban segédszolgálatos volt, ezért csak 1917-ben avatták az államtudományok doktorává. 1917–1918 folyamán állami ösztöndíjjal a bécsi egyetem hallgatója volt. 1918 decemberének végén Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának II. osztályú, 1919 végén I. osztályú statisztikai fogalmazójává nevezték ki. Munkája során iskolastatisztikai kérdésekkel, illetve a jóléti szerveknek nyújtott információs szolgálattal foglalkozott. 1920-ban a Miskolci Egyetemen a közgazdaságtan, a pénzügytan és a statisztika nyilvános rendkívüli tanára, 1922-ben rendes tanára lett. 1922-ben a szegedi FJTE-n statisztikából magántanári címet szerzett, majd 1933-ban a budapesti PPTE-n is magántanár lett. 1939-ben az FJTE-n a statisztika és a közgazdaságtan rendkívüli tanárává nevezték ki. 1940 és 1944 között a statisztika nyilvános rendes tanáraként működött a kolozsvári FJTE-n. 1944-ben a kivonuló polgári közigazgatással együtt elhagyta Kolozsvárt. 1945-ben újjászervezte a jogi kart Szegeden. Az 1945–1946-os és az 1946–1947-es tanévben az SZTE ÁJK dékáni tisztét töltötte be, illetve 1945-től 1953-ig, haláláig ugyanott a statisztika nyilvános rendes tanáraként tevékenykedett. Miközben tanított, mind Kolozsvárott, mind később Szegeden szabadegyetemi előadássorozatot szervezett.
Tagja volt több tudományos és társadalmi szervezetnek, társaságnak. Sorai közt tudhatta többek között 1922-től az MST, 1931-től az OST és az Országos Statisztikai Vizsgabizottság. 1946-tól elnöke volt az MST Demográfiai Szakosztályának és az IUSSP Magyarország Csoportjának. Igazgatóválasztmányi tagja volt az MKT-nak, tagja a Magyar Társadalomtudományi Társulat választmányának és Tudományos Szakosztályának, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, a Magyar Családvédelmi Szövetségnek, a szegedi Alföldkutató Bizottság társadalomtudományi szakosztályának és a Magyar Külügyi Társaságnak. 1939-től a Szegedi Egyetem Barátainak Egyesülete főtitkáraként, a II. világháború idején, 1941 és 1944 között pedig az erdélyi evangélikus egyházmegye felügyelőjeként működött.
Írásai zömmel a népességtudomány, a népességi statisztika és a népesedéspolitika kérdéseire összpontosítanak, azon belül pedig a városstatisztikával, a halandósági statisztikával, illetve regionális témákkal foglalkozott előszeretettel. Továbbfejlesztette a standardszámítás módszerét, újszerű népsűrűségi és termelésszínvonal-mérési arányszámokat dolgozott ki, továbbá foglalkozott a korrelációszámítás kérdéskörével.
1935 és 1936 folyamán szerkesztője volt a Miskolci Jogászélet című folyóiratnak. Több mint ötven munkája jelent meg, és több egyetemi jegyzet elkészítése fűződik a nevéhez, mindezek mellett pedig mintegy tucatnyi munkája maradt fenn kézirat formájában.