Földváry László (1905. május 30. –1978. július 3.)

1927-ben a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán, 1931-ben a JME közgazdasági osztályán szerzett diplomát. 1933-ban doktorrá avatták, értekezését Fejezetek a véderdőkről címmel készítette. A magyar államerdészet tisztviselőjeként 1926-tól erdőmérnöki feladatokat látott el. 1941-ben főerdőmérnökké, 1943-ban erdőtanácsossá léptették elő. 1947-ben családjával együtt Ausztrián át Németországba emigrált. 1950-től Ausztráliában élt, ahol két évig a hatóságok által a bevándorlók számára előírt munkákat végezte. 1952 és 1961 között az új-dél-walesi útügyi minisztérium tervezőmérnökeként és statisztikusaként, 1962-től 1971-ig az Útügyi Tudományos Kutatóintézet osztályvezetőjeként tevékenykedett.
Az 1930-as évektől tagja volt az Országos Erdészeti Egyesület választmányának. 1943-ban az MST tagjává választották. Előadását A vasút és az erdőgazdaság címmel tartotta meg. Erdőmérnökként fő feladata a kincstári erdők állományadatainak elemzése, felülvizsgálata volt a területváltozások utáni helyzetben. Tanulmányaiban részletes leírást adott Kárpátalja, Erdély és a Délvidék erdőségeiről. Előkészítette a statisztikai felmérések módszertanát, elemezte a gazdálkodási viszonyokat az erdőtelepítéshez és a fakitermeléshez. Társszerzője volt az erdőgazdaság statisztikai adatait közlő kiadványoknak. 1970-től szerkesztette a Magyar Őskutatás című folyóiratot, emellett 1972-től a Magyar Múlt  szerkesztőbizottságának tagja volt.