Thirring Lajos (1899. április 20. – 1983. május 14.)

Thirring Gusztáv statisztikus, demográfus fia volt. 1917-től 1921-ig a BKMTE joghallgatója volt; itt szerzett – statisztikai tárgyú disszertációval – államtudományi doktori oklevelet.
1919. május 6-án a KSH szolgálatába lépett. 1959. január 15-ig volt a KSH alkalmazottja.

A KSH-ban 1922-ben, mint miniszteri segédfogalmazó került a fogalmazási karra; ugyanakkor tette le a statisztikai szakvizsgát, majd 1941-ben felsőfokú statisztikai képesítést szerzett. 1942-ben miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki; 1950-től főosztályvezető-helyettesi beosztásban folytatta munkáját. Két megszakítástól eltekintve – 1925 és 1930 között és 1935–1936-ban az elnöki osztály tagja volt – a KSH népességstatisztikai (népmozgalmi, népszámlálási) osztályain dolgozott; 1931-től 1948-ig párhuzamosan korábbi elnöki osztálybeli munkáit (szerkesztés, nemzetközi kapcsolatok) is ellátta. Irányító munkakörbe 1936-ban került, mint a népességstatisztikai osztály helyettes vezetője; ennek az osztálynak 1939-től mindvégig vezetője volt. 1945-től 1948-ig az akkor három, majd négy részre (ügykörre) osztott hivatalban a II. Társadalomstatisztikai Ügykör élén állott; központi statisztikai hivatalbeli működésének utolsó szakaszában a népesedési és szociális statisztikai főosztálynak volt helyettes vezetője (a főosztályt átmenetileg vezette is). Részt vett az 1920. és 1930. évi népszámlálásban (az utóbbinak a befejező munkálatait irányította is). Vezette a részben népszámlálás méretű 1938. évi felvidéki, 1939. évi kárpátaljai és ugyanazon évi trianoni területi népösszeírást, valamint az ország átmenetileg megnagyobbodott területén végrehajtott 1941. évi népszámlálást; az 1949. évinek helyettes vezetője volt, és még az 1960-as népszámlálás előkészítésébe is bekapcsolódott. Közreműködött a trianoni békekötés előkészítésével kapcsolatos statisztikai munkálatokban, a II. világháború utáni hasonló munkálatoknak pedig vezetője volt. Szakértőként részt vett az 1938. évi komáromi és bécsi tárgyalásokon; az ezekkel kapcsolatos munkálatokat vezette. Ezen kívül a KSH több rendkívüli adatgyűjtését és adatfeldolgozását irányította. Tagja és előadója volt az OKTB-nek, valamint a Statisztikai
Szakvizsgabizottságnak; ez utóbbi minőségben szerkesztette (és részben írta) az akkori szakvizsgajegyzeteket.

Néhány éven át a tisztiorvosi tanfolyamon a népességstatisztikáról adott elő. 1969-től a KSH népszámlálási osztályának nyugdíjas szakértője (főmunkatársa) volt. 1925 és 1948 között részt vett a Statisztikai Szemle szerkesztésében, 1945-től felelős szerkesztőként. Több kiadvány és időszaki közlemény (sorozat) szerkesztésében is közreműködött. Bekapcsolódott a statisztika egyetemi oktatásába is. Az 1920–1921-es tanévtől az 1924–1925-ösig a JME Közgazdasági Osztályának alkalmazott közgazdaságtani és statisztikai tanszékén kisegítő tanársegédként főleg a szeminárium irányításában működött közre Buday László mellett.

1939 márciusában a JNMGE KTK-n a népességi statisztika egyetemi magántanárává képesítették.
Itt 1939–1940-es tanévtől az 1947–1948-as tanévig rendszeresen tartott – főleg gazdaságdemográfiai tárgyú – előadásokat. Nyugdíjazása után közel egy évtizeden át a budapesti ELTE statisztika tanszékének volt – néhány félévben népességstatisztikai előadásokat is tartó – munkatársa. 1972. szeptember 1-jével címzetes egyetemi tanári címet kapott. Évtizedekig a tanszék demográfiai szakértője és tudományos munkaközösségének tagja volt. Néhány éven át részt vett a JATE statisztikai tanszékének urbanisztikai (településdemográfiai) munkálataiban, az 1968–1969-es tanévtől az 1974–1975-ös tanévig pedig a BME Közlekedésmérnöki Kara Gazdasági Mérnöki Osztályán A településfejlesztés demográfiai kérdései című tantárgy meghívott előadója volt. Több bel- és külföldi nemzetközi tudományos társulatnak volt tagja. Az MST 1926 novemberében választotta meg rendes tagjául. Már 1925-től kezdve részt vett az egyesületi munkában; 1926-tól 1932-ig pénztáros, 1932 és 1943 között titkár, 1943-tól 1946-ig főtitkár, 1946-tól 1949-ig pedig az ügyeket vezető alelnök volt. A Demográfiai Szakosztály titkáraként, 1936 és 1949 között pedig az IUSSP Magyarországi Csoportjának titkáraként is tevékenykedett. 1927-től részt vett a társaság idegen nyelvű folyóiratának szerkesztésében; 1929-től a folyóirat egyik szerkesztője volt. Több más hazai társaság tartotta számon tagjai között; a Magyar Jogász Szövetség Statisztikai Szakosztályának vezetőségi tagjaként is működött.

Az ISI 1948-ban választotta meg rendes tagjának. 1925 és 1975 között az intézet kilenc ülésszakán vett részt, több ízben előadással is. Ugyancsak 1948 óta egyik első tagja volt az akkor újjászervezett IUSSP-nek; négy nemzetközi demográfiai kongresszuson vett részt, továbbá az 1954. évi római és az 1965. évi belgrádi Népességi Világkongresszuson.
Munkásságának középpontjában kezdettől fogva az ember, a népesség állt. Ismételten állást foglalt egy minél humáncentrikusabb szemlélet szükségessége, valamint a statisztikai oktatás erősebben emberközpontúvá formálása mellett.

Gyakorlati tevékenysége, szakirodalmi munkássága túlnyomó részben népességstatisztikai, demográfiai tárgyú. Elméleti és módszertani szempontok, valamint gyakorlati követelmények
figyelembevételével következetesen törekedett a magyar népszámlálások rendszerének továbbépítésére, tartalmuk kiszélesítésére, mélyebbre hatolóvá, kifejezőbbé tételére. Kezdeményezéseit külföldön is figyelemmel kísérték. A népszámlálások teljesebbé, rendszeresebbé alakítására irányuló törekvéseihez hasonlóan indította el az 1930-as évek közepén a népmozgalmi statisztika megreformálását. A nemzetközileg értékelt Journal de la Société Hongroise de Statistique anyagának kibővítésében, színvonalának emelésében is tevékenyen közreműködött.

Statisztikai-demográfiai cikkeinek és tanulmányainak száma mintegy kétszáz, az ismertetéseké, megemlékezéseké, kisebb közleményeké pedig több száz. Dolgozatai főleg a Statisztikai Szemlében, a Journal de la Société Hongroise de Statistique-ban, a KSH és a Fővárosi Statisztikai Hivatal gondozásában közreadott kötetekben és kongresszusi beszámolókban jelentek meg. Részt vett a KSH Tisztviselőinek Sportegyesülete 1932-es megalapításában. Az ennek keretein belül megalakult teniszszakosztály elnöke és egyik állandó játékosa volt hosszú időn keresztül; rendszeresen játszott különböző versenyeken, a házibajnokságban pedig férfipáros-bajnokságot is nyert. 1945-ben alelnökként bekerült az egyesület vezetésébe.

Forrás: Kovács Csaba – Thirring Lajos: Thirring Lajos. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 703-705. p.