Kardos G. György (1925. május 10. – 1997. november 22.)

1925. május 10-én született Budapesten. 1943-ban fejezte be a gimnáziumot. 1944-től a bori munkatáborba hurcolták; ahonnan a partizánok szabadították ki. 1944-ben Palesztinába ment, ahol beállt a hadseregbe. 1951-ben visszatért Magyarországra: kőműves lett. 1955-1956 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt. 1956-1958 között a Magyar Rádió volt a munkahelye. 1958-1965 között, és 1972-1974 között az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a szakmában, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. 1990-ig, és 1994-től az Élet és Irodalom, 1990-től pedig a Kurir munkatársa volt. 1997. november 22-én Budapesten hunyt el.

Az Avraham Bogatir hét napja (1968) című regényével világsikert aratott. (Az Avraham Bogatir egy trilógia első része). Regénytrilógiájában izraeli élményeit írta meg. Műveiben eleget tesz az epikai világteremtés hagyományos követelményeinek, aprólékos, mikrorealista környezetet és lélekrajzot ad, de felhasználja a modern prózatechnikai eljárásokat is; a regényszerkezetet a főhősök belső világa határozza meg, az általuk megélt idő és bejárt tér. Szereplői a történelem alatti kisvilágot képviselik: kisemberek, katonák, gyermekek, asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus, a faji gyűlölködés idején a türelem és a szolidaritás értékeit próbálják meg érvényesíteni; a háborús pusztítás, öldöklés közepette a békés, derűs munkálkodás életmodelljét képviselik.