Valkovics Emil (1930–2000) demográfus, gazdaságdemográfus

Az 1970-es évek második felében Valkovics áttért a módszertani kutatásokra, a tiszta demográfiára. Ezt jól tükrözi publikációs jegyzékében az írások témaváltozása. 1977 végén védte meg Stabil populációk és szubpopulációk néhány újonnan feltárt tulajdonságáról című kandidátusi értekezését, 1986-ban pedig Az 1959–1980. évi magyarországi általános korspecifikus termékenységi arányszámok modellezésének néhány tapasztalata című akadémiai doktori értekezését. Ezekkel, illetve a reprodukció, a táblamódszerek, a stabil és a stacionér népesség, valamint az intrinsic arányszámok témakörében kutatói, előadói és publikációs tevékenysége révén általános elismertséget szerzett hazai és nemzetközi szakmai berkekben egyaránt. A tiszta demográfiát illetően Valkovics Emil a legismertebb, legnagyobb hírű magyar demográfus volt.

Kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult Valkovics tevékenysége a hazai demográfiai képzés terén. Az Népességtudományi Kutatóintézetbe került kezdő kutatók számára több éven át szervezett és tartott felkészítő tanfolyamokat mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, de később hivatalosan is megbízták a posztgraduális tanfolyamok irányításával. Oktatott demográfiát és gazdaságdemográfiát is. Tananyagait a Tankönyvkiadó több alkalommal kiadta egyetemi jegyzetként. Társszerzője volt az ELTE ÁJK és a KSH közös kiadásában 1996-ban megjelent Demográfia című tankönyvnek. A tananyagokat a demográfiai elemzés elvei és módszerei, a matematikai demográfia és a többváltozós statisztikai kapcsolatelemzés témakörében saját kutatásai és a legújabb nemzetközi eredmények felhasználásával állította össze. Élete utolsó hónapjaiban is egy korszerű, kétkötetes tankönyv megírásával foglalkozott. Posztumusz megjelenésű tankönyvében tisztázta a demográfiai alapfogalmakat, a népmozgalmi jelenségek és elemzésük főbb elveit, módszereit.

Forrás: Rózsa Gábor: Valkovics Emil. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 723–724. p.