Snyder Árpád (1910. június 7. – 1999. január 9.)

Eredeti vezetékneve Schneider volt. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktori oklevelet, és elvégezte a Magyar Külügyi Társaság szemináriumát is. Fogalmazói szakra képesítő statisztikai szakvizsgájának letétele után, 1934-ben kezdte meg pályafutását a Központi Statisztikai Hivatal elnöki osztályán szakmányosként. 1936-tól állandó szakdíjnoki minőségben dolgozott, majd 1937-ben az I. osztályra került. Miután 1938-ban letette hivatali esküjét, az árellenőrző kormánybiztossághoz rendelték. 1939-től miniszteri segédfogalmazóként újra az elnöki osztály foglalkoztatta, ahol a Központi Statisztikai Hivatal elnökének személyi titkára lett, valamint kinevezték az Országos Statisztikai Tanács jegyzőjévé. 1941-ben miniszteri fogalmazóvá lépett elő. 1942-ben megkapta az I/a. igazgatási alosztály vezetői posztját és miniszteri segédtitkári kinevezését. 1944-ben miniszteri titkárrá lépett elő, és a Statisztikai Vizsgabizottság titkára lett. 1946 szeptemberétől statisztikai szakértőként részt vett a Párizsba kiküldött békedelegáció tevékenységében. 1946 októberétől 1948-ig a Külügyminisztérium állományában tevékenykedett. 1949-ben rendelkezési állományba helyezték, majd valószínűleg kényszernyugdíjazták. Kutatásainak fő területe a vendégforgalmi statisztika volt, de foglalkozott az ország II. világháború előtti vasúti közlekedési állapotával, valamint a háború során Magyarországhoz visszacsatolt területek népességi és gazdasági kérdéseivel is. A hivatalos adatforrások alapján elsőként közölt becsléseket a II. világháborúban elesett, eltűnt, fogságba került és sebesült magyar állampolgárok számáról. Az Magyar Statisztikai Társaság örökös tagjává választották.