200 éve ezen a napon született Charles Baudelaire (1821–1867)

Apja korai halála után mostohaapja, egy magas rangú katonatiszt, későbbi szenátor fegyelemre kívánta szoktatni. Baudelaire mostohaapja szigora elleni lázadásként kihívó és fegyelmezetlen magatartást tanúsított, tanárai a koraérett romlottság példájának tekintették. Szabadon akart élni, szabadon olvasni és élvezni a Latin Negyed diákéletét. Valószínűleg ekkor lett az ópium és a hasis rabja, s kapta meg a vérbajt is, későbbi szenvedéseinek egyik forrását.
1842-ben, elérve a nagykorúságot, kikérte apai örökségét, és megkezdte szertelen és pazarló életét. Ekkor jelent meg életében a mulatt Jeanne Duval, a Fekete Vénusz című szerelmi ciklusának ihletője, akihez élete végéig ambivalens érzések fűzték.
1857-ben jelent meg leghíresebb könyve, A romlás virágai, amelynek újdonsága a hagyományos versformák és a merőben új témakezelések, kifejezések, nyelvi fordulatok egysége volt. A bíróság viszont “a közerkölcs megsértéséért” pénzbüntetésre ítélte a szerzőt és a kiadót, s kötelezték hét vers kivételére. A kötet egyik magyar fordítója, Szabó Lőrinc így ír róla: “A Romlás virágai címének értelmét a magyar jól megközelíti, de nem fedi, nem fedheti egészen. A “Mal” szónak nincs a nyelvünkben igazi ekvivalense. Mint jelző és főnév: egyszerre idézi a fizikai vagy metafizikai rosszat, az anyagi vagy testi bajt, a betegséget, a kárt, nehézséget, fáradalmat, gyötrelmet, a veszteséget és a fájdalmat, az ördögit.”
1860-ban A mesterséges mennyországok címmel két tanulmánya jelent meg a hasis és az ópium hatásáról. A drogfüggő Baudelaire, a XIX. század egyik legnagyobb költőjének nem mindennapi beszámolói ezek az írások. 1866-ban Namurben szélütés érte. Visszaszállították Párizsba, ott halt meg édesanyja karjai között.

Szöveg és kép forrása: cultura.hu

A szerző művei a könyvtárban itt találhatók.