Ma, 100 éve született Karinthy Ferenc (1921–1992) Kossuth- és József Attila-díjas író

Egyik első meghatározó élmény a sport volt számára, kamaszkorától a Fradiban vízilabdázott. Gyermek- és ifjúkorának egyik legjelentősebb befolyással bírt, hogy a Nyugat legnagyobb alakjainak közelében nőtt fel, mindennapos vendég volt náluk Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán, Móricz Zsigmond. „Gyermekkorom afféle cifra bohémvircsaftban telt, de ebéd, vacsora, ruha, nyaralás, bicikli mindig volt.” 1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–angol–olasz szakán szerzett diplomát, majd nyelvészetből doktorált, disszertációját Olasz jövevényszavaink címmel írta. 1943-ban első regénye, a Don Juan éjszakája is megjelent, s ennek sikere végül az írói pályára terelte. 1947-ben ösztöndíjasként Franciaországban, Svájcban és Olaszországban tartózkodott. Hazatérése után 1950-ig a Nemzeti Színház dramaturgja volt, majd 1965 és 1975 között Miskolcon, Szegeden és Debrecenben, valamint a Magyar Nemzetnek írt cikkeket, riportokat.
Kötetei közül kiemelkedik a Szellemidézés, amelyben a Karinthy-család bohém, kavargó és sokszínű életébe nyújt betekintést, a háborús élményeit, tapasztalatait felidéző Budapesti tavasz, amelyből 1955-ben Máriássy Félix nagy sikerű filmet is rendezett, a színházi világ történéseit ábrázoló Ősbemutató, a sportélményeket, anekdotákat felelevenítő Ferencvárosi szív, a modern kor elidegenedését tükröző, abszurd Epepe, az 1942 és 1975 közötti korszakot megidéző novellafüzér, a Harminchárom, az 1956-os eseményeket tárgyilagosan, már-már szenvtelenül rögzítő Budapesti ősz. Fontos kortörténeti dokumentum az 1967 és 1991 között írott naplója, amelyet 1994-ben három kötetben jelentettek meg. Itt olvasható bejegyzései szerint élete utolsó éveiben egyre megkeseredettebbé vált, idegenkedve szemlélte az irodalmi és közéletet, a modern irodalmi törekvéseket nem értette, 1992. február 29-én halt meg Budapesten.

A szöveg forrása: cultura.hu
A kép forrása: szinhaz.org

A szerző művei a könyvtárban itt találhatók.