Láng Lajos (1849. október 13. – 1918. március 28.)

Megírta a magyarországi népoktatás és az 1870-es években végbement szellemi és anyagi fejlődés történetét, elemezte az osztrák és a magyar államháztartás ugyanebből az időszakból származó adatait. Keleti Károly és Jekelfalussy József közreműködésével megszerkesztette a Magyarország statisztikája című kézikönyvet, amelynek ő írta a népmozgalmi statisztikáról szóló részét. 1913-ban látott napvilágot fő műve, A statisztika története, amelyben a különféle népesedési elméletek összefoglalását adta, kitüntetett terjedelemben tárgyalva Malthus és Quetelet munkásságát. Közgazdászként a gazdasági szabadság elméletét hirdette. A társadalmi deficit című vitairatában bírálta a dzsentri távolmaradását az ipari és a kereskedelmi élettől, aminek főszerepet tulajdonított az ország lemaradásában. A közgazdaság elmélete című kötetében a klasszikus angol közgazdaságtan tételeit foglalta össze az egyetemi hallgatók számára. Fordításában jelent meg 1879–1880-ban Pierre Paul Leroy-Beaulieu négykötetes Pénzügytana, valamint 1891-ben David Ricardo A közgazdaság és adózás alapelvei című műve.